A cikk szerzője, Hans-Peter Siebenhaar bizonyos tekintetben az ötvenes évekbe repíti vissza olvasóit, olyan kifejezéseket használ, mintha nem is egy XXI. századi, európai demokratikus berendezkedésben élnénk.
Szerinte Angela Merkel német kancellárnak előző heti prágai és varsói látogatásán ”keserűen meg kellett tapasztalnia„, hogy az EU egységéből nem sok maradt, és a keleti iszlámellenes kvartett nem akar menekülteket befogadni egy uniós elosztási képlet alapján. Még az osztrák, a szlovén, a horvát és a bolgár kormányfővel, politikailag látszólag egyszerűbb partnerekkel folytatott hét végi megbeszéléseken is észrevehetőek voltak a különbségek.”
Erősen áthallásos az, ahogyan a határaikat és íly módon európát, az európai kultúrát az illegális bevándorlóktól megvédeni kívánó tagállamokkal kapcsolatban fogalmaz a berlini üzleti lap szerzője.
Korábban a 40-es és 50-es évek fordulóján a szovjet megszállás alatt tartott országok kommunista sajtójában jelentek meg hasonló hangvételű írások, a „nép ellenségeiről”, „az amerikai imperializmusról” vagy éppen „Tito láncos kutyáiról”.
Az a megfogalmazás is érdekes, hogy „Németország túlságosan sokáig elhanyagolta a keleti tagállamokat, s a menekültügyben Merkel által egy éve egyedül meghozott döntés azt jelenti nekik, hogy az igazán fontos kérdésekben nem konzultálnak velük megfelelően és kevéssé veszik figyelembe érdekeiket.„ Ezért Angela Merkelt ”új veszedelem fenyegeti Keletről„ a következő uniós csúcson.”
„A V4-ek csoportja már régen egy hangos jobboldali populista frakcióvá vált„ a brit kiválás után az EU-ban maradó 27 tagállam körében, és Berlin sokáig alábecsülte ezt a veszélyes folyamatot” – olvasható a Handesblatt hasábjain.
Mintha egyedül a német kancellár által képviselt bevándorláspolitika, a „Willkommenskultur” lenne a kérdésben az egyetlen üdvözítő megoldás és szinte felszólítja a szerző Németországot, hogy sokkal erőteljesebben lépjen fel az ellenkező álláspontot képviselő tagállamokkal szemben.
A kommentár második felében Hans-Peter Siebenhaar „természetesen” kitér a dolgok pénzügyi vetületére, szerinte ugyanis ”A V4-csoport elsősorban bankjegykiadó automatának nézi az EU-t, és nem feltétlenül tekinti értékközösségnek, amelyben a szolidaritás, az emberiesség és a liberalizmus is a politikai cselekvést meghatározó tényezők között van. Ezért nem volt még soha annyira bizonytalan az EU jövője, mint ma.”
Talán nem véletlen, hogy ezen meghatározó tényezők között a szerző, sem a kereszténységet, sem az európai hagyományok tiszteletét, de még az ellenőrizetlen migráció és az azzal nyilvánvalóan összefüggő terrorizmus miatt mára gyakorlatilag összeomló schengeni rendszert nem említette meg.
Újabb bizonyíték ez a cikk arra, hogy populizmust többnyire maguk a populisták szoktak kiáltani.