A brüsszeli, holland nyelvű Don Bosco gimnázium folyosójának végén van egy ajtó, amely Belgium másik felébe vezet. „Ez a mi nemzetközi nyelvi határunk – mondja viccelődve Gert Van der Schueren az iskola vezetője. A mi helyiségeink itt lezárulnak, a másik iskolai épület az ajtó másik oldalán kezdődik.”
A „másik” iskola a francia nyelvű Don Bosco Intézet. Ugyanaz a név, ugyanaz a tanítási program, de teljesen más oktatási rendszer. A két Don Boscolo iskola olyan, mintha párhuzamos univerzumokban létezne, és ez gyakori jelenség Belgiumban. A reformok egész sorozata törte szét az állami szolgáltatásokat a nyelvi határok mentén – sohasem fordítva figyelmet a gyakorlatiasságra – írja tényfeltáró riportjában a Politico.
Egy pénteken bemutatott tanulmány szerint csak Brüsszelben 93 iskolát osztanak meg francia- és hollandnyelvű részre. Vannak helyek, ahol fém kerítéssel választják két részre a játszótereket. Máshol egy fal vagy ajtó tölti be ezt a szerepet.
A tanulmány kihangsúlyozza, hogy a fizikai barikádok az élet minden területén megtalálhatóak, kezdve a széttagolt rendőrségtől, a médiáig. Mindent flamandra és vallonra van osztottak. Ez a belga hidegháború.
A belga alkotmány 1970-től határozza meg az ország három nyelvi közösségét, a hollandot, a franciát és a németet. Egyben az ország három régióját is, Flandriát, Vallóniát és Brüsszelt. A régiók és közösségek teljes ellenőrzést gyakorolnak a rendőrség, a kultúra, az oktatás, a gazdaság, a foglalkoztatás, a várostervezés, a tömegközlekedés és még a külkereskedelem felett is. Csak a belügy, a külügy és a honvédelem működik szövetségi szinten.
Belgium nincs messze Magyarországtól, de egyértelművé vált, hogy keveset tudunk róla. Az elmúlt 50 évben olyan módon forgácsolódott szét, és olyan mély árkokat ástak a két közösség közé, hogy az ország működése és a flamand-vallon viszony is csak nehezen építhető vissza. Jól látható, hogy a politikai korrektség és a szószólóik által hangoztatott föderációs forma igazából a teljes anarchiába vezet. Belgiumban is sok-sok migránst hívtak segítségül ehhez a folyamathoz, nem véletlen, hogy Brüsszel a dzsihadisták egyik európai melegágya. A belga képet és az 50 évet nem nehéz kivetíteni az Európai Unió mai helyzetére és esetleges következő 50 évére.
Jó lenne, ha a politikusok és a hétköznapi emberek is elborzadnának a belga tanulságoktól és Európa más utat választana. De vannak, akik ezen munkálkodnak már évek óta.
