Amellett, hogy a most már több mint két éve folyamatosan zajló migránsválságon egyre inkább tetten érhető az európai közbiztonság gyengülése – gondoljunk csak a sok száz emberéletet követelő terrortámadásokra vagy a no-go zónákra – bizony a bevándorlást támogatók, sőt az öreg kontinensre érkezni szándékozókat felbuzdítók felelőssége másban is megnyilvánul.
Jelesül abban, hogy a tengeri útvonalakon, különböző lélekvesztőkön nekivágók körében is arat a halál.
Eddig csak a Földközi-tengeren vagy az Égei-tengeren történtek tragikus, több ember életét követelő vízibalesetek, pénteken azonban a Fekete-tengeren a török partoknál, négy migráns veszett hullámsírba, sokan – egyes hírek szerint legalább húszan – pedig eltűntek, nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy tudjuk, mi lett a sorsuk ezeknek a szerencsétleneknek.
A kérdés ezek után minden jó érzésű emberben felmerül: hány halál kell még ahhoz a bevándorláspártiaknak, migráns-meghívólevelet küldőknek, hogy belássák, nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell odavinni, ahol a baj van?
Egyszer valahol minden felelősnek el kell számolni az emberi életekkel.