Csaknem négy évig tartott a latin-amerikai országban az az „óriásper”, amelyben kezdetben 57 embert állítottak a vádlottak padjára, de azóta többen meghaltak, mára 43-ra apadt a számuk.
A 89 éves Menéndez extábornoknak ez a tizennegyedik börtönbüntetése, amit az igazságszolgáltatás kirótt rá, ebből tizenkettő életfogytiglanig szól. Az 1976 és 1983 között hatalmon volt katonai diktatúra idején jelentős szerepe volt emberek tízezreinek a meggyilkolásában, megkínzásában, eltűnésében, illegális foglyul ejtésében. A volt tábornokot bűnösnek találták 282 ember eltűnésében (köztük egy gyermek is volt), 53 gyilkosságban, 260 emberrablásban, 657 személy megkínzásában és több más, emberiesség elleni bűncselekményben.
A csütörtöki ítéletet a közvélemény olyan nagy figyelemmel kísérte, hogy már az ítélethirdetés előtt, reggel több ezer ember gyűlt össze a bíróság épülete előtt. Az egykori önkény áldozatainak, az eltűnteknek a családtagjai, rokonai nagy számban voltak jelen a tárgyalóteremben is.
Az említet időszakban a hatalmat Jorge Rafael Videla tábornok gyakorolta diktátorként az országban (részben az elnöki poszton, részben a háttérből), korábban őt is életfogytiglani börtönre ítélték. Az egykori despota meghalt cellájában.
A Videla által vezetett katonai junta meghirdetett célja az volt, hogy az országot megtisztítsa a „kommunistáktól”. A „piszkos háborúnak” (guerra sucia) nevezett, sokak szerint népirtással is felérő tisztogató műveletek nyomán mintegy 30 000 argentin tűnt el az országban. Többségüket meggyilkolták, a tetemeket pedig eltüntették, hogy ne maradjon fenn bizonyíték. Az „eltűntek” csecsemőkorú gyermekeit is gyakran elrabolták és adták oda a diktatúrával szimpatizáló, gyerekre vágyó családoknak. E gyermekek csak felcseperedésük után szembesültek azzal, hogy nem a valódi szüleik nevelték fel őket.