A Mars-program célja, hogy 2117-re ember lakta kolónia létesüljön a vörös bolygón, jelentették be az Egyesült Arab Emírségekben. A kijelentés igencsak ambiciózus, de a dátum meghatározása azt mutatja, hogy az ország vezetőin soha nem lehet behajtani az ígéretet.
„Első lépésként célunk az ország oktatási rendszerének átalakítása, hogy a honfitársaink képesek legyenek úttörő kutatásokat véghez vinni különböző ágazatokban” – mondta Mohammed al-Maktum, Abu-Dzabi koronahercege, egyben Dubaj emírje. Maga a kutatási program már kétéves, akkor jelentették be a dúsgazdag monarchiában, hogy 2021-re űrhajót akarnak küldeni a Marsra, elsőként az arab világból.
Abu-Dzabi képekkel is illusztrálta a Mars-programot
A kutatási programra 2014 óta 5,4 milliárd dollárt költöttek, és ennek várhatóan még a sokszorosát fogják, feltéve hogy a program valóban működni fog ötven év múlva is, amire azért nem lehet feltétlenül mérget venni, épp a nemzedékeken átívelő természete miatt. Emellett azt sem tudjuk megjósolni, hogy száz év múlva is képes lesz-e milliókat önteni az Egyesült Arab Emírségek az űrkutatásba, amely minden haszna ellenére soha meg nem térülő befektetés.
A tervek szerint a Mars-remény névre keresztelt első marsi út tapasztalatait felhasználva azon fognak dolgozni az addigra már felnövő, emírségbeli tehetséges mérnökök, hogyan lehetne megoldani a mostoha időjárású és roppant hideg égitesten való megmaradást az emberiség számára. Emellett céljuk a marsi űrutazás lerövidítése is, újfajta eszközök használatával.
Persze az sem zárható ki, hogy a terv nyilvánosságra hozatala főként arra szolgált, hogy az Egyesült Arab Emírségek felhívja a figyelmet önmagára. A bejelentő herceg Dubaj ura, amely úgy vált az arab világ legnagyobb kereskedőközpontjává, egyben a világ egyik leggazdagabb városává, hogy ott gyakorlatilag semmilyen természeti erőforrás nem található, csak roppant ügyes politikusok, és az is igaz, hogy a lefektetett látványtervek is lélegzetelállítóak.
A programot az emírségek a brit és a francia űrügynökségekkel partnerségben működtetik jelenleg, ugyanis állandó probléma a rakéták kilövése. Erre nem minden ország alkalmas, így Nagy-Britanniának sincs ilyen lehetősége, Franciaországnak azonban a Francia Guyanában lévő kilövőállásai tökéletesen megfelelnek a célnak. A brexit lázában égő, bizonytalan jövőjű Nagy-Britannia épp távolodik a közösségtől, így azt tervezi, hogy saját kilövőállásokat létesít, hogy kivehesse a részét az űrutazás fejlesztésében rejlő lehetőségekből.
A britek szerint ez az előttünk álló húsz évben nagyjából 32 milliárd dolláros piac. Itt nem csupán a Marsra kell gondolni, hanem a Föld körüli űrszondák feljuttatására, a gyerekcipőben járó kereskedelmi űrutazások végrehajtására. A brit ambíciókat csak erősíti, hogy az Európai Űrügynökség első brit asztronautája, Tim Peake nemrég jelezte: kész visszatérni a Nemzetközi Űrállomásra, ahol 2016-ban már hat hónapot eltöltött. A brit parlament hamarosan dönthet az űrprogram támogatásáról és a jogi háttér rendezéséről, elvben 2020-tól a britek is harcba szállnak az űrért.
Ezzel pedig egyáltalán nincsenek egyedül, néhány napja az újraválasztott türkmén elnök, Gurbanguli Berdimuhamedov is bejelentette: hazája a csillagok felé tör. Őt magát 97,7 százalékos eredménnyel választották újra a türkmén elnöki székbe, és kiemelt célként említette beszédében a türkmén műholdak fejlesztését, ezáltal javítva az ország kommunikációs hálózatát. A műholdat 2015-ben juttatták fel a helyére, az eszközt a franciák gyártották le, a működtetését pedig a türkmén információs minisztérium végzi.
