– Miként kezelik az önökhöz érkező rengeteg embert?
– Uganda határait a gyarmatosítók húzták meg, mégpedig nem a nemzetiségi határok mentén. Amikor Dél-Szudánban elkezdődött a háború, az ott élő emberek hozzánk menekültek, a rokonaikhoz. Ugyanaz a nyelvünk, a kultúránk, nincs semmiféle különbség közöttünk. Mégis, a helyzet rendeződésével ők haza akarnak térni, csak ideiglenesen tartózkodnak Ugandában.
– Ha nem rokonaikról lenne szó, hasonlóképpen járnának el?
– Egy idegen kultúrájú nép integrálása sokkal kockázatosabb. Mi nem ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint Európa, ahol az Afrikából érkezőket kellene elszállásolniuk. Épp ezért értjük meg tökéletesen Magyarországot. A hatvanas években nagyobb tömeg érkezett Ruandából, akik azt követően, hogy rendeződött a helyzetük odahaza, visszatértek otthonaikba. Különbség van menekült és migráns között. A menekült el kényszerül hagyni az otthonát valami miatt, de a helyzet javulása esetén hazatér.
– Mennyit segít az, hogy Uganda alapvetően keresztény ország?
– Szellemi és kulturális szempontból is sokat segít. Nem az identitás fontos a külügyekben, hanem az érdekek. Miként tudunk segíteni egymásnak? Úgy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, tanítja a Biblia. Igyekszünk ennek fényében segíteni, a régióban stabilizálni az országokat, szomszédainkat. Ilyen például Dél-Szudán. Kenya más szempontból nagyon érdekes és fontos. Kína ott építi a Nairobi–Mombasa vasútvonalat, amely a kenyai fővárost összeköti a tengeri kikötővel. Ehhez a vasútvonalhoz tervezünk csatlakozni, a mi szárnyvonalunk elérne Kampalába.
Kutesa szerint más kultúrájú nép integrálása kockázatosabb
Fotó: Kurucz Árpád
– Véget ért a gyarmatosítás időszaka vagy ma is a régi hatalmakkal tárgyalnak?
– Mindenkivel tárgyalunk, Magyarországgal is. Aki nálunk fektet be, az egy 170 milliós piacra lép be Kelet-Afrikában. Rengeteg lehetőséget rejt ez a térség, mezőgazdaságban, energia terén vagy infrastruktúra-fejlesztésben. Olyan befektetésekre van szükségünk, amelyek munkahelyeket teremtenek, s nagy hozzáadott értékű termékek előállítását célozzák. Uganda híres a kávétermesztéséről. Egy kiló kávé egy dollár, ha nyersen adjuk el. Ha megpörköljük, kiválogatjuk és becsomagoljuk, 15 dollárt lehet érte kérni.
– Ugandának van egy régi partnere, ami talán meglepő lehet: Izrael. Mi az oka a kapcsolatnak?
– Nincs mögötte különösebb ok, az arab államokkal ugyanúgy jó kapcsolatokat ápolunk, mint Izraellel. Persze ott van Entebbe repülőtere a Viktória-tó mellett, ahová sok izraeli turista érkezik, Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő számos alkalommal járt ott. Persze sokkal jobb, ha turistákként érkeznek, és nem katonai egyenruhában.
Az entebbei akció
Az entebbei repülőtér Izrael számára különösen fontos, hiszen 1976-ban itt hajtottak végre sikeres túszmentő akciót. A Tel-Avivból Párizsba tartó gépet egy palesztin csoport térítette el, és szállt le vele az akkor Idi Amin diktátor vezette Ugandában. Az izraeliek egy éjszaka alatt száz kommandóst szállítottak az entebbei reptérre, és lecsaptak a géprablókra. A 106 túsz közül 102 sértetlenül kiszabadult, a hét géprablót megölték, ahogy 45 ugandai katona is áldozatul esett. Az izraelieknek egyetlen embere halt meg az akcióban, Jonatan Netanjahu, a csoport parancsnoka, aki a jelenlegi izraeli miniszterelnök bátyja volt.
