Hannoverben tartotta tisztújító kongresszusát a német bevándorlásellenes, euroszkeptikus párt, az Alternatíva Németországnak (AfD). A pártgyűlést több százan vették blokád alá szombat reggel. A rendőrök vízágyúkkal nyitottak szabad utat az AfD tagjainak, a kongresszus pedig egyórás késéssel bár, de elkezdődhetett.
Odabent Georg Pazderski győzelemre készült: az AfD társelnöke szeretett volna lenni. Minden mellette szólt. A 66 éves politikus 41 évet szolgált a német hadseregben, mielőtt elkezdett volna politizálni. Az AfD berlini vezetőjeként 14,2 százalékra vitte pártját a tavaly szeptemberi tartományi választáson – a baloldali pártok dominálta fővárosban ez igencsak figyelemre méltó eredmény. Pénteken az AfD értékvilágához közel álló Junge Freiheit hetilapban programot is hirdetett: egy középtávon koalícióképes, komoly, professzionális, néppártosodó, polgári-konzervatív alakulat a cél.
Csakhogy a párt hétvégi kongresszusán a pártot eddig vezető baden-württembergi Jörg Meuthent és az AfD-frakciót a parlamentben irányító Alexander Gaulandot választották meg két társelnöknek.
A tisztújításra nagy szükség volt, hiszen az egyik társelnök, Frauke Petry a szeptemberi választást követően annak szalonképtelenségére és jobbra tolódására hivatkozva otthagyta a pártot, azóta pedig saját mozgalmat indított. Az AfD legnagyobb hatalmú embereként emlegetett Gauland úgy lett most pártvezető, hogy állítása szerint nem is akart az lenni.
Antifasiszták demonstráltak a kongresszus helyszínénél, és a rendőrökkel is összecsaptak
76 évesen, nem a legjobb egészségnek örvendve a frakció elirányítgatása is bőven ad elég munkát, érvelt. De hogyhogy nem Pazderskit ültették Meuthen mellé?
Mert az AfD egy párt, de két világnézet: van a reálpolitikát díjazó konzervatív-liberális szárny és van az általuk a párt negatív imázsáért hibáztatott, szélsőjobbra hajló nemzeti szárny, magyarázta a Magyar Időknek az AfD münsteri vezetője, a mérsékeltekhez tartozó Martin Schiller. Utóbbi szárny tett be a berlini politikusnak, amikor meglepetésre előlépett közülük az addig ismeretlen Doris von Sayn-Wittgenstein, hogy bejelentse: elindul Pazderski ellen. Két forduló sem volt elég, hogy valamelyikük többséget szerezzen. Ekkor lépett közbe Gauland: hirtelen szünetet rendelt el. A szünet végén közölte: mindkét jelölt visszalép, ő pedig az előállt „veszélyes szituációra” hivatkozva elindul az elnökségért. Végül 67,8 százalék szavazott rá.
