A trükközés lényege, hogy az IKEA európai boltjaiból hollandiai, amolyan elosztóközpontként működő leányvállalatához utaztatta a royalty-bevételeket, ahonnan a pénz – részben vagy egészben – adózatlanul Luxemburgba, Lichtensteinbe vagy más adóparadicsomokba került. A Zöldek jelentése szerint csak 2014-ben Németország 35 millió, Franciaország 24 millió, Nagy-Britannia 11,6 millió euró adótól esett el, Svédország, Spanyolország és Belgium pedig 7,5-10 millió euró bevételnek mondhatott búcsút.
Az adóoptimalizálási taktikákat egyre kevésbé toleráló Európai Bizottság máris jelezte, rövidesen áttanulmányozza a jelentést. Médiamegkeresésre a svédek természetesen sablonválaszt adtak: „az IKEA teljes mértékben elkötelezett a felelős és fenntartható működés iránt, s az adót a mindenkori nemzetközi és nemzeti adószabályok teljes mértékű figyelembevételével fizetjük”.
Újságírók és a tisztességes adózás mellett kampányoló szakértők mát több mint tíz éve keresnek bizonyítékokat arra, hogy az IKEA felső vezetése és az alapító család meglehetősen bonyolult vállalati struktúrát hozott létre a profit utaztatása és az adó elkerülése érdekében, s mindezt nem kispályás módon. Mára már annyi kiderült, hogy a társaság lényegében saját magának fizet royalty-díjat, amely az IKEA-csoportot tulajdonló, titokzatos hollandiai alapítványnál landol. Az 1991-től 2014-ig ilyen címen befolyt 14,3 milliárd eurónak mindössze 16 százalékát adózták le. 2000-ben újabb trükköt vezettek be az adó minimalizálására, mégpedig a vállalatcsoporton belüli hitelnyújtást, ami a luxemburgi adórendszer kiskapuit és a belga kamatjóváirási szabályokat használta ki.