A választások alighanem alapjaiban határozzák majd meg Ukrajna közelebbi és távolabbi jövőjét egyaránt. Választ kaphatunk arra, lesz-e új esély a kelet-ukrajnai háborús konfliktus beszüntetésére, magára talál-e az ország gazdasága, lesznek-e külföldi beruházók, csökken-e a pillanatnyilag mindent átszövő hatalmas korrupció, akad-e valós szándék az európai közeledésre és, nem mellékesen, változik-e valamit az elhatalmasodó kisebbségellenes, jogtipró kijevi magatartás.
Stílszerűen szilveszter napján vette hivatalosan is kezdetét az ukrán elnökválasztási kampány. Miközben az összes országos adón a regnáló államfő hagyományos újévi köszöntőjét sugározták, a második legnézettebb tévének számító 1+1 csatornán Volodimir Zelenszkij ismert humorista „játszott” elnököt, és eloszlatva a találgatásokat, bejelentette: indul a március 31-i megméretésen.
Szándéka hatalmas hullámokat vert a közösségi médiatérben, a mellette álló tábor új arcnak titulálja, a másik rész a Petro Porosenkóval összevesző Igor Kolomojszkij oligarcha udvari bohócának csúfolja.
Azt persze hiú ábránd volt hinni, hogy Zelenszkij külső segítség nélkül ennyire jól felépítette volna belépőjét, de most nem is az ő figurája a lényeg. Inkább jelzi azt az alternatívanélküliséget, hogy valós, reális jelölt híján ukránok milliói egyfajta messiást látnak benne. Főként a fiatalabb korosztály van oda érte. A 30 év alattiak körében közel 25 százalékos a népszerűsége. Ez mindent elárul napjaink állapotáról, az ukrán politika minőségéről.
A regnáló elnök igyekszik a végletekig leegyszerűsíteni a választás tétjét: vagy ő, a nagy nemzetvédő győzedelmeskedik, vagy bárki más győzelme esetén Kijev ismét Moszkva befolyása alá kerülhet. Ezt megakadályozandó, a Központi Választási Bizottság egy rendelettel azonnal felszámolta az oroszországi szavazóköröket, megfosztva ezzel közel kétmillió ott élő ukrán állampolgárt a véleménynyilvánítás lehetőségétől.
Miközben a hivatalos kommunikáció szerint Ukrajna soha nem mond le az elcsatolt Krímről és a megszállt Donbászról, az ott élők alkotmányos jogának biztosításáért semmit sem tesznek Kijevben, hiszen adott esetben a voksukra nincs szükség, mert az nem a jelenlegi politikai irányvonal kedvére való.
Szakértők szerint ha Porosenkónak sikerülne bejutnia a második fordulóba, ott már – bárkivel is találja magát szembe – inkább ő számítana esélyesnek. Jelen állás szerint azonban nagyon keményen kell dolgoznia, hogy március 31-én ne essen ki a képzeletbeli ringből. A legfrissebb közvélemény-kutatások összesített eredménye szerint Julija Timosenko volt miniszterelnök számíthat a legtöbb voksra, támogatottsága 15-18 százalékos.
Utána viszont nagy a tülekedés, az elnökválasztási kampány legváratlanabb figurája, a humorista Zelenszkij 12 és 15 százalék közt szerepel a felmérésekben, míg a hivatalban lévő elnököt, Jurij Bojko Moszkva-barát ellenzéki jelöltet és Anatolij Hricenko volt védelmi minisztert 10-12 százalékponton mérik. A jelöltek hivatalos regisztrációja február 3-ig tart, az első napokban hatan adták be jelölésüket, de a versengés várható főszereplői közül még senki.
Mondani sem kell, a kárpátaljai magyarságnak sem mindegy, ki lesz Ukrajna hatodik államfője. Látni kell, igazán jó választási lehetőség nem kínálkozik számára, inkább csak a rossz és még rosszabb közt kell majd választani.