A túlélésünkért küzdünk

– Amikor legutóbb lapunknak nyilatkozott, patrióta tavaszt jósolt 2017-re. Igazolták az elvárásait a tavalyi európai választások, köztük a holland parlamenti voksolás? Ha a németországi és az ausztriai eseményeket is figyelembe vesszük, lehet-e patrióta évről beszélni?
– Felemás érzéseim vannak, hiszen az általam vezetett Szabadságpárt végül nem lett Hollandia legerősebb pártja, viszont az ötödik helyről a másodikra ugrottunk fel. Kétségtelen, hogy Euró­pa-szerte rendkívül megerősödtek a rendszerellenes hangok. Marine Le Pen például a második fordulóig jutott a francia elnökválasztáson, míg az Osztrák Szabadságpárt ma már kormányerő Ausztriában. Inkább azt mondanám, hogy jó irányba fordultak a dolgok. Az első lépéseket már megtettük, az európai patrióta tavasz pedig folytatódik.

– Az olaszországi és a magyarországi választások jelenthetik a folytatást?
– Holland politikusként óvatosan kell fogalmaznom, hiszen nem szeretnék beleavatkozni az önök voksolásába. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy mindenképpen oda kell figyelni a magyarországi eseményekre. Nyílt titok, hogy a brüsszeli elit imádná, ha kormányváltás történne az országukban. Képzelheti, hogy mit gondolok erről. Újból hangsúlyozni szeretném: a magyarországi választásnak nagy jelentősége van.

– Ez tükröződhet a tömeges bevándorlásról szóló európai vitában is?
– Ha rajtam múlna, zöld jelzést kapna a magyar bevándorlási szigor. De nem csak Magyarországról van szó, a visegrádi országok egytől egyig demokratikus államok, amelyeknek joguk van szuverén döntéseket hozni. Mindig mondom, hogy az egykori Kelet-Európa ismeri igazán a totalitarizmust, így ma is elsőként érzékeli a veszélyt. Remélem, hogy töretlen marad a magyar bevándorláspolitika, ugyanis Európának is ez az érdeke.

– Nemrég megjelent Halállistán – Az iszlám háborúja a Nyugattal és velem című könyvében azt állítja: Magyarországot az különbözteti meg igazán a Nyugattól, hogy hazánkban meg merik kérdezni a polgárok véleményét a migrációról. Meddig tartható fent ez a politika?
– Egyáltalán nem tartható fenn az, amit Nyugat-Európában művelünk. Az emberek már nem érzik úgy, hogy számít a véleményük. Példaként az Európai Bizottságot említeném: azt sem tudjuk, kik ülnek a testületben, és nem is elszámoltathatók, mégis a nevünkben hoznak döntéseket.

– Arról is elég nyíltan beszél, hogy személyes háborúban áll az iszlámmal. Hogyan akarja megnyerni?
– Úgy, hogy elmondom az igazságot. Az embereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az iszlám totalitá­rius ideológia. Ezt jól példázza, hogy az elhagyása halállal büntetendő. Hangsúlyozom: nem az összes muszlimról beszélek, természetesen vannak mérsékelt iszlám hívők. Egyébként sem én robbantottam ki ezt a háborút, az iszlám intézett támadást az európai életmód és civilizáció ellen. Ha megnézzük a muszlim többségű országokat, valamennyit a joguralom, a civil társadalom és a szabadságjogok hiánya jellemzi. Olyan dolgot importálunk Európába, amely képtelen a beilleszkedésre. Én azért küzdök, hogy végre azokkal az emberekkel és ideológiákkal legyünk toleránsak, akik és amelyek velünk szemben is azok. Jelen pillanatban mindent és mindenkit tolerálunk.

Nagy árat fizetek az őszinteségemért – mondja a szókimondó holland politikus

– Ön Európa-szerte ismert politikus, aki Hollandia második legnagyobb pártját vezeti. A hír­neve segíti az iszlám elleni harcot, vagy hatalmas biztonsági kockázatot jelent?
– Mindkettő. Nem tagadom, hogy nagy árat fizetek az őszinteségemért, de azzal is tisztában vagyok, hogy a túlélésünk forog kockán. Ha egy gazdasági problémával állunk szemben, arra könnyebb megoldást találni, és előbb vagy utóbb rendeződik a kérdés. Jelen pillanatban a kultúránk túléléséért küzdünk, mégpedig úgy, hogy közben kulturális relativisták vannak hatalmon. Olyan politikusokra lenne szükség, akik nem riadnak vissza az előttünk álló feladattól. Nyugat-Európában nincsenek Orbán Viktoraink.

– Emiatt választotta a magyar miniszterelnököt a 2017-es év emberének?
– Tagadhatatlan, hogy Orbán Viktor végzi a feladatát, és ismeri Magyarország identitását. Hajlandó megvédeni a nemzetet, és nem hagyja, hogy az Európai Unió megfélemlítse. Nem állítom, hogy a miniszterelnökük hős, de sok olyan európai vezető van hatalmon, aki a feladatai kis részét sem végzi el. Nevezhetjük bárhogy a politikust, mindig bátor és bölcs dolognak tartom, ha valaki küzd az o­rszága fennmaradásáért.

– A bátorságra az ön esetében sem lehet panasz, hiszen pár hete Euró­pa talán leghíresebb no-go zónájában, a brüsszeli Molenbeekben akart felvonulni. A megmozdulás mégis elmaradt. Miért?
– A helyi polgármester döntött így, szerinte biztonsági kockázatot jelentett volna a látogatásunk. Előállt egy üres kifogással. Szomorúnak és megdöbbentőnek tartom a dolgot, hiszen egy flamand politikus meghívására érkeztem volna, és mindössze végig akartam sétálni az utcán. Egyébként még csak megmozdulásról sem beszélnék, zászlóink sem voltak. Molenbeek történetét a legtöbben ismerik: az egyik párizsi merénylő a terrorcselekmény után hónapokig bujkált itt, anélkül, hogy bárki is feljelentette volna a ható­ságoknál. Bevásárolt, pékségbe járt, a többiek pedig a terrorista védelmére keltek. Azt hiszem, ez önmagáért beszél.

– A múlt hét végén a szintén rendkívül sokszínű Rotterdamban szervezett iszlámellenes tüntetést. Szimbolikus lépés volt-e, hogy a 80 ezer muszlimnak otthont adó holland nagyvárosba látogatott el?
– Az igazsághoz tartozik, hogy Rotterdamban már a márciusi helyható­sági választásokra készülünk, ahol először vesz majd részt a pártunk. Tény, hogy egy iszlamizált városról beszélünk, ahol nagyon népszerűek vagyunk. Rotterdamra is igaz, hogy számos lakos érzi úgy, elveszítette a városát. Ott található például Hollandia legnagyobb mecsete. A múlt hét végén meg akartuk mutatni, hogy velük vagyunk, nem veszett el minden.

– Nemrég épp Rotterdam marokkói származású polgármestere fogalmazott úgy, hogy minden muszlim szalafista, ő maga pedig minden reggel dzsihadistaként ébred. Ön is kikelt magából e kijelentések miatt?
– Természetesen. Azonnal jeleztem, hogy le kellene mondania. A Holland Királyság második legnagyobb városának a polgármestere egyszerűen nem nevezheti magát szalafistának. Később persze próbált magyarázkodni. Szerencsére nem maradtam egyedül a dühömmel, más politikusok is egyetértettek velem.

– Az ehhez hasonló, integrá­ciós problémák közepette hogyan látja Hollandia jövőjét?
– Ahogy mondtam, létfontosságú évek, évtizedek következnek. Ha politikailag korrektek maradunk, és továbbra is a nem hatékony politikusok mellett döntünk, megszűnünk majd létezni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy még nincs késő, az emberek pedig ébredeznek. Én azért indulok minden reggel munkába, hogy küzdjek az országainkért. Bár Magyarország még nem ismeri közelebbről a multikulturalizmust, a jelenlegi demográfiai adatok számára is veszélyesek lehetnek.

– Magyar származású felesége miatt sokat jár hazánkban. Van kedvenc helye Magyarországon?
– Ha van lehetőségem, mindig megfordulok Lillafüreden. Rajongok az ottani kastélyért, és az ételek is nagyon finomak. Ráadásul télen és nyáron is gyönyörű a környék. Szerencsére csak ritkán fordul elő, hogy felismerjenek arrafelé. De ha mégis megtörténik, az sem lep meg.

Geert Wilders Halállistán – Az iszlám háborúja a Nyugattal és velem című könyve megvásárolható a Patmos Records kiadó weboldalán.