Werner Faymann távozásának közvetlen oka a kormánykoalíció jelöltjeinek az április végén tartott első elnökválasztási fordulóban elszenvedett váratlanul nagy veresége és a Szabadságpárt jó szereplése volt. Jóllehet már az sem volt szerencsés döntés, hogy a kormánypártok korábban úgy határoztak: mind a ketten egyénileg indítanak jelölteket.
A vereség és a Szabadságpárt jelöltjének, Norbert Hofernek a győzelme annak is lehet a jele, hogy az osztrák politikában nagy horderejű változások kezdődtek el, és mértékadó elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a Szociáldemokrata Párt – és a Néppárt is – komoly bajba kerülhet, ha nem sikerül a népszerűségét növelnie a két év múlva sorra kerülő parlamenti választásokig.
A helyzetet kiválóan jellemzi, hogy eredetileg a Zöldek által támogatott Alexander Van der Bellen elnökjelölt melletti voksolásra szólított fel a Szabadságpárt politikájával szembehelyezkedő összes párt. Az osztrák lakosság pedig soha nem látott mértékben megosztott, egyik fele a Szabadságpártot, másik fele a többi, nem populistának titulált párt jelöltjét, Van der Bellent támogatja. Az is a helyzet komolyságának fokmérője, hogy a május 15-én az osztrák televízióban tartott, moderátor nélküli vita a két elnökjelölt között meglehetősen indulatosra sikeredett.
Azonban a kormánypártoknak az elnökválasztás első fordulójában elszenvedett veresége is az elmúlt néhány évben kialakult nehezebb gazdasági viszonyok következménye volt. A kancellár lemondásának közvetett okai az osztrák gazdaságnak a némethez viszonyított gyengélkedésében, a növekvő munkanélküliségben, ezenkívül a befektetések elmaradásában keresendők.
A kormányzat igyekezett ugyan gazdaságélénkítő csomagokkal a bankokat több hitelezésre ösztönözni, de mindez nem bizonyult elegendőnek. Ezzel egy időben folyamatosan duzzadt a társadalmi elégedetlenség, például a növekvő egészségbiztosítási költségek miatt, a Szabadságpárt támogatottsága pedig úgyszintén emelkedett.
A mostani eseménysorozat kialakulása már a 2015 szeptemberében tartott felső-ausztriai tartományi választások eredményeiből sejthető volt, amelyeken ugyan a Néppárt szerepelt a legjobban (36 százalék), de nem sokkal lemaradva a Szabadságpárt lett a második (30 százalék). A korábbi, 2009-ben tartott tartományi választásokhoz viszonyítva a néppártiak több mint tíz, a szociáldemokraták majdnem hat százalékot veszítettek, míg a Szabadságpárt megduplázta szavazatainak számát.
A Faymann-kormány vesszőfutását csak tetézte a 2015 szeptemberében kialakult menekültválság, amelynek kezelésével a lakosság zöme nem értett egyet – a többség szigorúbb menekültpolitikát sürget, és a menekülteknek az osztrák állam által folyósított juttatásait túlzottan bőkezűnek tartja. Erre a válságra a kormány nem tudott megoldást találni: óriási számban kellene bevándorlókat nagyon rövid idő alatt integrálni, ami pedig ábránd.
A gazdasági bajok további szegmensét és az elégedetlenség részét képezi az emelkedő munkanélküliség, amely egyes kutatóintézetek szerint 10,5 százalék körül van. A menekültprobléma szoros összefüggésben van a munkanélküliséggel is: az osztrák lakosok jelentékeny hányada szerint minél többen kapják meg a menekültstátust, annál inkább szűkülnek a munkalehetőségek.
Annak ellenére vélekednek így, hogy az osztrák munkaerőpiacon a menekültstátussal rendelkezőknek nagyon korlátozottak a lehetőségeik mind a nyelvi hiányosságok, mind a szakmai képzettség hiánya miatt. A szigorúbb menekültpolitikát követelők másik érve az, ha a menekültek nem tudnak munkát vállalni, akkor az osztrák állam támogatására vannak utalva, csökkentve az állami szerepvállalást az „őslakos“ osztrákok hátrányára.
A gazdasági-társadalmi bajok az ország gazdagabb és gazdaságilag jól teljesítő nyugati tartományait sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem érintették (például Vorarlberget, Tirolt vagy Salzburgot – az említett tartományokban dübörög a gyógyszeripar, a munkanélküliség csökken), míg a fővárosban és Alsó-Ausztriában sokkal jobban érezhetők a gazdasági problémák. A munkanélküliség a bécsi kerületekben, illetve a főváros agglomerációjában nőtt leginkább, ezek pedig a szociáldemokrata párt hagyományosan sikeres választókörzeteinek számítanak.