Belgiumban kisebb alkotmányos válságot teremtett Charles Michel kormányfő kedd esti lemondása: Fülöp király – akinek számos jogköre van a kormányalakításra vonatkozóan – szerdán hosszas tárgyalásokat folytatott a belga parlamenti pártokkal, ám lapzártánkig nem döntött hivatalosan a francia ajkú miniszterelnök döntésének elfogadásáról.
Feltételezhető, hogy az uralkodó végül zöld jelzést ad a lemondásnak, ugyanis az elutasításnak nem lenne sok értelme – írta elemzésében a flamand De Standaard, azt firtatva: az előre hozott választások lehetősége ugyanakkor kizárható, hiszen azt csak a szövetségi parlament flamand nacionalista pártjai támogatják.
Szakértők szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Michel a május 26-án esedékes maratoni választásokig (ekkor egyszerre lesznek parlamenti, regionális és európai parlamenti választások az országban) egy ügyvezető kormányt vezet majd.
A Benelux állam így nemcsak nyolcmillió eurót spórol meg, de rövid távon az újabb politikai válságot is elkerüli: a három nyelvi-kulturális közösségből, illetve három régióból álló szövetségi államban ugyanis tradicionálisan nehéz a fajsúlyos politikai döntések meghozatala, köztük a mindenkori kormány megalakítása. Emlékezetes, hogy 2010-es választásokat követően több mint ötszáz nap kellett ahhoz, hogy létrejöjjön a működőképes, vallonokat és flamandokat is tömörítő belga hatalom.
Charles Michel úgy áll félre, hogy májusig marad ügyvezetőként
Fotó: Reuters
Akárcsak 2010-ben, 2014-ben is az Új-Flamand Szövetség (N-VA) lett az ország legnépszerűbb pártja. Az N-VA „okolható” a jelenlegi politikai válságért is: a flamand nacionalisták azt követően hagyták maguk mögött a kormányt, hogy Charles Michel hajthatatlan volt az ENSZ migrációs csomagjának elfogadásával kapcsolatban.
A liberális miniszterelnök órákkal a kisebbségi kormány létrejötte után utazott Marokkóba, ahol aláírta a migrációs dokumentumot, mondván, hogy a „történelem jó oldalán akar állni”. Tegnapi cikkében a The New York Times mindenesetre úgy vélekedett: Michel is az Európában sújtó nacionalista hullám áldozata lett.
A De Standaard elemzője egyébként nem tartja kizártnak, hogy Michel bukása a bevándorlással szemben is kritikus flamandokat juttatja erőpozícióba. A lap szerint az N-VA-t vezető Bart De Wever neve is a kalapban lehet a lehetséges miniszterelnök-jelöltek között.
Mint emlékeztetnek, az antwerpeni polgármester 2010-ben a legerősebb belga párt vezetőjeként „csupán” tíz napot kapott a kormányalakításra, ami – a belga államberendezkedés összetettségét tekintve – méltatlanul kevés idő. Akkor még Fülöp apja, II. Albert király volt hatalmon, aki sosem titkolta a flamandokkal szembeni ellenszenvét, írta a De Standaard, hozzátéve: most Fülöpnek ennél pártatlanabb döntést kell hoznia, illetve azzal is számolnia kell, hogy az utóbbi négy év politikai békéjének valószínűleg leáldozott.
Népszerűek a nacionalisták
A belga kormányválságot megelőző időszakban egyértelműen az Új-Flamand Szövetség (N-VA) volt Flandria legnépszerűbb pártja, derült ki a VRT flamand közszolgáltató által közzétett felmérésből, amely rámutatott: a megkérdezettek több mint 28 százaléka támogatja a flamand nacionalistákat. Utóbbi jelentősen jobb érték, mint a párt év elején mutatott támogatottsága, írta a VRT. Belgium északi régiójában a legnagyobb teljesítményjavulást a Zöldek érték el: míg a 2014-es választásokon a flamand párt alig kilencszázalékos támogatottságot bírt felmutatni, jelenleg a választók körülbelül 16 százalékának bizalmát élvezik. Akárcsak Európa többi részén, Flandriában is szenved a baloldal: a felmérés szerint a szocialisták egykor 14 százalékos támogatottsága mára mindössze alig kilenc százalékra tehető.
