Az egész világon történelmi eseményként kezelték, hogy Caj Jing-ven (képünkön) – maga mögé utasítva a nyolc éven át kormányzó, Peking-barátként jellemzett Kuomintang párt jelöltjét – megnyerte a tajvani elnökválasztást még 2016 januárjában.
Akkor ezt elemzők úgy értelmezték: a választók egyértelművé tették, miként képzelik el a de facto függetlenül működő – Peking által szakadár tartománynak tekintett – szigetország és Kína kapcsolatrendszerének jövőjét: adtak egy esélyt fiatalok körében rendkívül népszerű, kampányának középpontjába a szuverenitást helyező, a tajvani nemzeti identitás szószólójának tekintett Demokratikus Haladó Párt (DPP) progresszív vezetőjének, aki egyúttal az ország első női államfője is lett.
A tegnap tartott helyhatósági választásoknak éppen ezért nagy volt a tétje, hiszen a szavazóknak először nyílt lehetősége véleményt nyilvánítani Caj elnökségének első két évéről, az eredmény pedig lesújtó üzenetet közvetít a kormánypártnak: a DPP ugyanis elvesztette szinte az összes jelentős bázisát a polgármester-választáson, köztük a sziget déli részén fekvő Kaohsziung kikötővárosban, ahol az utóbbi húsz évben ők adták a városvezetőt. A Kuomintang ezzel szemben bejelentette, hogy a 22-ből 15 városban a jelöltjük győzedelmeskedett.
Az eredmények közzététele után Caj Jing-ven rövid sajtótájékoztatón jelentette be, hogy távozik a párt éléről, noha mandátumának lejártáig az elnöki székben marad, elemzők azonban úgy vélik, a tegnapi voksolás fényében drasztikusan csökkent a 62 éves politikus esélye, hogy a 2020-as választásokon másodszorra is elnöknek válasszák
. A vereséget látva Laj Cseng-tö miniszterelnök is bejelentette tegnap a lemondását, Caj Jing-ven azonban ezt nem fogadta el, mondván: szeretné, ha folytatná a megkezdett reformokat. „Ma leckét kaptunk demokráciából. Le kell vonnunk a tanulságokat, és meg kell felelnünk az emberek magasabb elvárásainak” – húzta alá az elnök.
Szakértők szerint bár a DPP zászlajára tűzött szuverenitási törekvéseket a társadalom elsöprő többsége támogatja, a formális elszakadást, a függetlenség kinyilvánítását aligha, ez ugyanis akár fegyveres konfliktushoz is vezethet Kínával. A nacionalista párt veresége tehát éppen azzal magyarázható, hogy a választók többsége aggódik amiatt: Tajpej és Peking viszonya megromlott, amióta a DPP kormányra került.