– Holland parlamenti képviselőként mit gondol a Magyarországot bíráló Sargentini-jelentésről?
– A jelentés készítésének a módját és magát a dokumentumot is gyalázatosnak tartom. Megdöbbentő, hogy egy nyilvánvalóan politikailag motivált képviselő ki tudta kényszeríteni Magyarország pellengérre állítását. Judith Sargentini fellépése szégyen Hollandiára nézve. Persze nem csodálkoztam rajta, hogy az Európai Parlament zöld jelzést adott neki, hiszen Magyarország finoman szólva sem népszerű az Európai Unióban.
Az Orbán-kormány szembe mer szállni Brüsszellel, és néha az az érzése támad az embernek, hogy szinte tudatosan ignorálja az uniós intézmények véleményét. Ebben sincs semmi meglepő: Magyarország hosszú ideig a totalitarianizmus áldozata volt, így most foggal-körömmel védi a szuverenitását. A magam részéről ezt tökéletesen megértem, és remélem, hogy a Sargentini-jelentésnek nem lesznek hosszú távú következményei, mert valójában a kukában lenne a helye. Bármennyire is borúsnak tűnik a mostani helyzet, Budapestnek vannak támogatói az unióban.
– A hágai kormány aligha van az említett támogatók között. Megtörténhet, hogy a Rutte-kormány Magyarország védelmére kel az Európai Tanácsban?
– Nem látok rá esélyt. Mark Rutte miniszterelnök egy végtelenül gyenge kormányt vezet, ennek az egyik oka pedig a koalícióban részt vevő liberális D66 párt, amely már-már kétségbeesetten küzd a még több Európa koncepció megvalósulásáért. Úgy is mondhatnánk, hogy ők utasítják el leginkább a magyar álláspontot. Pár hete a holland parlament ülésén is előkerült a Sargentini-jelentés kérdése, akkor pedig maga Mark Rutte jelentette ki, hogy nagy valószínűséggel támogatni fogják a hetes cikkely szerinti eljárást Magyarország ellen. A Fidesz–KDNP-re ráadásul a szintén holland kormánytag kereszténydemokraták is ferde szemmel néznek. Ha én lennék a holland miniszterelnök, biztosan megvétóznám a folyamatot, de jelenleg nem tudok önöknek jó hírekkel szolgálni. De ahogy már mondtam, Orbán Viktornak akadnak szövetségesei, elég csak a visegrádi országokra gondolni.
– Sargentini kemény kritikával illette a magyar bevándorláspolitikát, pedig az önök kormánya is egyre szigorúbb menekültügyi és integrációs politikát vizionál. Nemrég például a dánokéhoz hasonló gettótörvényt harangoztak be. Mit gondol erről?
– Szó sincs gettótörvényről, ráadásul a hágai kormány semmit sem tehet, amíg a határaink nyitva állnak. Hollandiába az elmúlt években több mint négyszázezer nem nyugati származású bevándorló érkezett, ami az országunk méretéhez képest elképesztő adat. Sajnos nem látom az emlegetett változásokat vagy az azokra törekvést. Pedig a jövőben biztosan rosszabbra fordul a helyzet: a szíriai válság nem látszik megoldódni, és Afrika demográfiai folyamatai is aggodalomra adnak okot. Az ENSZ szerint az évszázad végére akár négymilliárdan is élhetnek a fekete kontinensen. Ha csak a harmaduk indul el Európa felé, akkor is katasztrófaközeli lesz a helyzet.
Állítom, hogy a bevándorlási válságból még semmit sem láttunk. Nekem emiatt is felfoghatatlan, az európai elit miért törekszik még mindig arra, hogy jó színben tüntesse fel a multikulturalizmust. Főként Nyugat-Európában jellemző még most is, hogy a politikai mainstream pozitív dolgokat tulajdonít a bevándorlásnak.
Önök Magyarországon valamennyivel könnyebb helyzetben vannak, hiszen határországként úgymond kulcsuk van a bejárati ajtóhoz. Hollandiáról ez nem mondható el: mi nem dönthetünk szabadon arról, hogy a vendégeink mikor érkezzenek vagy távozzanak. Ilyen szempontból az Orbán-kormány követendő példa kellene, hogy legyen a nyugat-európai államoknak, ugyanis folyamatosan védelmezi a saját polgárait.
– Ön nemrég kilátásba helyezte az iszlám tilalmát a közszférában. Mit ért pontosan ezalatt?
– Először hadd szögezzem le: nem az iszlám összes létező kifejezési módjának a tilalmát kezdeményeztem. A kiinduló gondolatom az volt, hogy az iszlám – legalábbis a tartalmát tekintve – inkább ideológia, mintsem vallás. Nemcsak az egyének életét, hanem az egész társadalmat akarja dominálni. Talán a legkifejezőbb példa, hogy halállal büntetendő, amennyiben valaki hátra akarja hagyni. Máig emberek halnak meg, mert nem tudnak szabadulni az iszlám fogságából. Mi ez, ha nem totalitarianizmus? Félre ne értsen, nem azt állítom, hogy a muszlimok általánosságban rossz emberek.
Viszont tény, hogy az iszlám mint ideológia nem képes integrálódni, mindinkább dominálni akar. Pontosan ezért kellene fokozatosan megfosztani a vonzerejétől. Első lépésben az iszlám iskolákat kellene beszüntetni, hogy a muszlim fiatalok rá legyenek kényszerítve arra, hogy ténylegesen integrálódjanak a társadalomba. Hasonló a helyzet a mecsetekkel. Valaki meg tudja mondani, hogy Hollandiában miért van majdnem ötszáz mecset? Iránban vagy Szaúd-Arábiában talán találunk katolikus templomokat?
A parlamenti kezdeményezésünknek tehát az önvédelem a lényege, de arra számítunk, hogy nem fog többségi támogatást kapni. Az viszont magáért beszél, hogy a hollandok jelentős részének elnyerte a tetszését. A liberális és kereszténydemokrata kormánypártok támogatóinak több mint negyven százaléka egyetért vele, míg ugyanez az arány a jobboldali pártok körében bőven 75 százalék felett van. A teljes lakosságot nézve pedig csaknem negyvenszázalékos a támogatottsága. Hatalmas dolognak tartom, hogy öt-hétmillió holland demokratikus – és természetesen békés – módon korlátozná az iszlám szerepét.
– Az európai választásokat megelőző kampányban is az iszlám korlátozására helyezi majd a hangsúlyt?
– Nem teljesen. Végső soron azt akarom, hogy Hollandia kilépjen az Európai Unióból. Mivel ezt egyelőre nem támogatják elegen, jelenleg a nemzeti szuverenitásunk visszanyerése a kitűzött cél, legyen szó a holland költségvetésről vagy a bevándorláspolitikánkról. Európai Parlament helyett egy teljes kontrollal rendelkező holland parlamentet akarok, illetve azt, hogy az Európai Bizottság helyett kizárólag Hága hozzon törvényeket.
Az európai projekt óhatatlanul a nemzetállamok megszűnésének irányába tart, én ennek akarok gátat szabni. Biztos vagyok benne, hogy a minél kevesebb Európai Unió a kontinensünkön eluralkodott identitásválságot is megoldaná. Ha nem tudjuk, kik vagyunk, többé azt sem tudjuk meghatározni, hogy kik nem. Követendő példaként ismét Magyarországot említhetném: önök tisztában vannak az identitásukkal.
„Az iszlám nemcsak az egyének életét, hanem az egész társadalmat akarja dominálni”
Fotó: Kurucz Árpád
– Az EP-választás kimenetele lehetővé teheti a szuverenitás visszanyerését? A legtöbbek szerint sorsfordító voksolás következik jövő májusban. Ön egyetért ezzel?
– Természetesen! Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy történelmi jelentőségű lesz a voksolás, hiszen a valaha volt legnagyobb uniókritikus többség jöhet össze. A Szabadságpárt is gőzerővel fog kampányolni, és szerencsére úgy tűnik, erősek vagyunk Hollandiában. De említhetném az Alternatíva Németországnak pártot, az olaszországi Ligát, az Osztrák Szabadságpártot vagy akár Orbán Viktort és a Fidesz–KDNP-t is. Csupa kormányzó vagy ereje teljében lévő tömörülés. A Frans Timmermansok és Judith Sargentinik szép lassan a saját projektjüket taszítják feledésbe, hiszen többé már nem mondhatják meg az embereknek, hogy azok miként éljenek vagy mit gondoljanak.
Érdemes lenne megkérdezni az utca emberétől, hogy nevezzen meg öt uniós biztost. Százból körülbelül egy ember tudna a nevén nevezni egyetlen bizottsági tagot. Ne csodálkozzunk rajta, mert ezekre az emberekre soha senki nem szavazott. Szerencsére az európaiak ébredeznek. Hiszek benne, hogy az említett uniókritikus pártok okkal népszerűek. Megismétlem: amennyiben a Timmermansok és Sargentinik nem húzzák be a kéziféket, csak a mi ügyünket segítik.
– Az emlegetett európai pártokkal lépne szövetségre a választásokat követően? Valóban szívesen dolgozna együtt a Fidesz–KDNP-vel?
– Persze, de ennek természetesen az ő döntésüknek kell lennie. A Fidesz–KDNP rendkívül erős párt, Orbán Viktor pedig jelenleg barátok nélkül üldögél az Európai Néppárt soraiban. Nyilván senki sem lát a jövőbe, nagyon sokféle forgatókönyv alakulhat az európai parlamenti választásokat követően, de a holland Szabadságpártnak fantasztikus lenne Salvinivel és Orbánnal együtt dolgozni. A magyarok pedig jobb, ha tudják, hogy Timmermans és Sargentini nem az egész holland népet képviseli. Több millió holland van, akik egyetértenek a magyar kormány álláspontjával.
– Közben egy liberális ellentábor is kialakulóban van. Mit gondol arról, hogy Mark Rutte miniszterelnök Emmanuel Macronnal fontolgat parlamenti szövetséget?
– Macron varázsa már a múlté. Mark Rutte annyival van előnyösebb helyzetben, hogy a harmadik miniszterelnöki mandátumát tölti, így esetében könnyű megmagyarázni a csökkenő támogatottságot. Egyáltalán nem lep meg, hogy együtt dolgoznak. Ugyanaz a gyengeségük: imádják az európai projektet, közben pedig megfeledkeznek a saját szavazóik aggályairól.
– Milyen szerepet szánna Steve Bannonnak? Jó ötlet, hogy Donald Trump elnök egykori főstratégája akarja összefogni a populistának bélyegzett pártokat?
– Ahogy Marine Le Pen is elmondta pár nappal ezelőtt: ilyen módon nincs szükségünk az amerikai beavatkozásra. Meg tudjuk vívni a saját harcunkat. Régóta ismerem és nagyon tisztelem Steve Bannont, de én sem akarok pártot alapítani az Egyesült Államokban. Bannon a barátunk, ő is egy szuverenista és szigorú bevándorláspolitikára épülő álláspontot hangoztat. Csodálatra méltó ötletek vannak a fejében, így a segítségét üdvözöljük, de vezető szerepre nem számíthat.
– Tegyük fel, hogy jövőre létrejön az emlegetett uniókritikus többség. Ez szükségszerűen az Európai Unió végét jelenti?
– Nem, mert nem mindenkinek ez a célja. Nem titok, hogy sokat járok Magyarországra, és alkalomadtán Orbán Viktorral is találkozom. A magyar miniszterelnök nem akarja elhagyni az EU-t, annak ellenére, hogy a szervezet egyik kritikusa. Magyarországnak a támogatások miatt előnyös a tagság, míg Hollandia az egyik legfontosabb befizető ország. Ez az a pont, ahol nem értünk egyet Orbán Viktorral. Azt viszont kijelenthetem, hogy még mindig nagyon nagy az átfedés az álláspontjaink között.
Szerintem ott fog eldőlni az európai választás, hogy ki tud olyan pártcsaládot létrehozni, amelyik képes együttesen és hatékonyan fellépni – a fennálló véleménykülönbségek ellenére is. Ahogy mondtam, a holland Szabadságpárt végső célja az Európai Unió elhagyása, de amíg ehhez nincs meg a szükséges támogatottság, a szuverenitásunk lehető legnagyobb részének visszaszerzésére törekszünk. Az Európai Parlamentben pedig ilyen, szuverenista pártokkal fogunk együttműködni.
