Az Arizonai Egyetem és a Stanford Egyetem régészei olasz kollégáikkal közösen különös holttest maradványait tárták fel. A tízéves korában, valószínűleg maláriában elhunyt gyermek szájába a temetési rítus részeként szándékosan terjedelmes követ tettek. A középkorban és a kora újkorban elterjedt szokás volt, hogy a gyanús körülmények között elhunytakat valamilyen módszerrel mindenképpen a föld alatt akarták tartani, hogy megóvják tőlük az élőket.
Az olaszországi Lugnano közelében előkerült lelet azt igazolja, hogy az ókorban is éltek ezzel a lehetőséggel. „Soha nem láttam ehhez fogható furcsaságot. Elképesztően titokzatos és misztikus” – idézte a helyszínen 1987 óta dolgozó David Soren régésznek, az Arizonai Egyetem munkatársának szavait a Sciencedaily.com tudományos portál. A különleges helyről előkerült gyerektetemet a helyiek a lugnanói vámpírnak nevezték el.
A tízéves áldozat az úgynevezett Gyermekek temetőjében (La Necropoli dei Bambini) nyugodott, ahova az V. század közepén temették a fiatalon elhunytakat. A környéken akkor végigsöprő maláriajárványban nagyon sok csecsemő és kisgyerek vesztette életét. A fiatalok maradványait az I. század végén épült, régóta elhagyott római villa területén helyezték végső nyugalomra.
A régészek eddig úgy vélték, hogy a temetőt kifejezetten magzatok, csecsemők és kisgyermekek számára jelölték ki. A korábban ott feltárt félszáz sír legidősebb áldozata ugyanis mindössze hároméves volt.
Az ismeretlen nemű, tízéves gyerek korát a fogai alapján határozták meg.
– Ez a sír arra utal – véli Jordan Wilson bioarcheológus, az Arizona Egyetem doktorandusza, aki részt vett a csontok elemzésében –, hogy a temetőben idősebb gyermekeket is elhelyeztek. Még vannak olyan részei a temetőnek, amelyet nem fedeztünk fel, így nem tudjuk, hogy találunk-e több idősebb gyereket. David Pickel ásatásvezető, a Stanford Egyetem doktori iskolájának hallgatója szerint nemcsak a gyerek kora miatt különleges a lelet, hanem a szájába tett kő is egyedülállóvá teszi.
A tályogos fog egyértelműen a betegséggel magyarázható
Az eddig korelnöknek tekintett hároméves kislány kezeire és lábaira is köveket tettek – különböző kultúrákban ennek egyértelmű szerepe volt: az áldozatot a sírban kellett tartani.
– Tudjuk, hogy a rómaiak rettegtek a betegségektől és mindent megtettek, olykor még varázslókat is alkalmaztak, hogy a gonoszt távol tartsák az élőktől – mondta Soren. A „gonosz” a Lugnanóban felfedezett csecsemők és kisgyermekek esetében a malária volt. Számos kiemelt csont DNS-vizsgálata igazolta a betegséget. Bár az idén nyáron megtalált tízéves gyerek maradványainak vizsgálata még tart, a tályogos fog – ami a malária mellékhatása – azt sugallja, hogy ő is a betegség áldozata lehetett.
A gyermekcsontok mellett egészen meghökkentő tárgyak is előkerültek: hollókarmok, varangyos béka csontjai, hamuval és kiskutyák csontmaradványaival töltött bronzkazetták. Ezek a tárgyak gyakran boszorkánysághoz és varázslathoz kapcsolódtak akkoriban.
A tízéves gyerekhez hasonló temetkezési helyszíneken találtak többek között Velencében, ahol egy idős, XVI. században élt nőt temettek el torkában kődarabbal (a 2009-ben meglelt maradványt velencei vámpírnak nevezték el).
Angliában, Northamptonshire-ben, 2017-ben a III. vagy a IV. században élt, arccal lefelé eltemetett férfira bukkantak, akinek a nyelvét eltávolították, és egy kővel helyettesítették. Ezeket a megoldásokat vámpírtemetkezésnek is nevezik, mivel az így eltemetettekről feltételezték, hogy ezek a halottak ismét felkelhetnek.
A régészek jövő nyáron visszatérnek, hogy minél többet tudjanak meg erről a különös világról. A halottakkal való bánásmód ugyanis sok mindent elmond az akkor élt emberek hiedelmeiről és reményeiről.
