A Nemzetközi Balzan-díj Alapítvány célja a kultúra, a tudományok és azon kezdeményezések támogatása, amelyek az emberiséget szolgálják az egész világon a béke és a testvériség jegyében. Kondorosi Éva a kémiai ökológia, Detlef Lohse a folyadékdinamika, Jürgen Osterhammel a világtörténelem, Marilyn Strathern a szociális antropológia területén kifejtett tudományos munkásságáért kapta 2018-ban a 750 ezer svájci frankkal járó Balzan-díjat. Az ötödik díjazott a svájci központi gyermekvédő szervezet, a Terre des hommes Foundation. (A díj eddigi egyetlen magyar kitüntetettje Ligeti György zeneszerző volt, aki 1991-ben részesült az elismerésben.)
Kondorosi Éva az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatóprofesszora, az Európai Kutatási Tanács élettudományi alelnöke, számos tudományos tanácsadó testület tagja, aki részt vett az ENSZ főtitkára tudományos tanácsadó testületének munkájában is.
– Engem mind a mai napig lenyűgöz a baktériumok és a növények közötti kémiai kommunikáció. A Rhizobium talajbaktériumok és a pillangós gazdanövények egy titkos nyelvet fejlesztettek ki, amelyet csak ők értenek, és ami egy szimbiotikus növényi szerv fejlődéséhez, a gyökérgümők kialakulásához vezet. A gyökérgümők sejtjeiben a baktériumok a levegő nitrogénjét ammóniává alakítják, amelyet a növénynek átadva biztosítják annak növekedését külső nitrogénforrás nélkül, így megóvva a környezetet a műtrágyázás számos káros hatásától – mondta el lapunknak a kutatónő, aki 1982-től dolgozik ezen a területen.
Akkor a legégetőbb kérdés az volt, hogy milyen Rhizobium-gének szükségesek a gümőfejlődés beindításához. Ezeket elsőként azonosították férjével, Kondorosi Ádámmal, aki talán a legkiválóbb Rhizobium-genetikus volt a világon. 2003-tól elsősorban a baktériumok növényi sejteken belüli differenciálódásával foglalkoztak, amelyek bizonyos növényekben, például a lucernában, a borsóban vagy a herében hatalmas méretűvé nőnek és hatékonyabb nitrogénkötésre képesek. Ezt vizsgálva a kémiai kommunikáció elképesztő gazdagságára bukkantak, közel ezer növényi peptidet fedeztek fel.
„Ezeknek a felfedezése áttörést hozott a szimbióziskutatásban is, és új kutatási területeket nyitott meg orvosi vonatkozásban is. Ezeket az eredményeimet jutalmazták a Balzan-díjjal” – értékelt az akadémikus.
A nyertesek a jutalomnak legalább felét fiatal kutatók támogatására fordítják. Kondorosi Éva két szakember munkáját segíti három éven keresztül. Az egyik jelölt egy frissen doktorált ifjú hölgy Prágából, aki vegyészként a fehérjék szerkezetét vizsgálja, de a peptidek szerkezetének felderítése mellett a peptidek biológiájának megismerése is a feladata lesz. Rendkívül érdeklődő és nagyon tehetséges, ezért nem kétséges, hogy kiváló eredményei lesznek.
A másik támogatottnak arra kell választ adni, hogy mi indítja be az egyes peptidek termelését. Lehetséges-e ezeknek a géneknek a működése azokban a gümőkben is, ahol a baktériumok nem mennek át ilyen nagy mértékű és egyirányú differenciálódási folyamaton? Növelhetők-e ezeknek a baktériumoknak a nitrogénkötő hatékonysága? Egy jelöltje már van, de lehet, hogy a témát meghirdeti és így választja ki a legmegfelelőbb fiatalt.
– A magyar tudománynak, a tudomány értékének története van, amire büszkék vagyunk és erre támaszkodva lehettek magyar Nobel-díjasaink. Egy ország felemelkedése csak egy tudásalapú társadalomban valósulhat meg, amire számos példa van a világon. Ilyen Dél-Korea vagy Kína, de erre épül Svájc vagy Hollandia sikeressége is. Tehát a nagy áttörést ígérő felfedező kutatásokat mindenképpen támogatni kell, és teljes szabadságot kell adni a kutatóknak a kreativitásuk megvalósulásához – véli Kondorosi Éva, aki szerint az országok vagy egyetemek, kutatóintézetek tudományos kiválóságának megítélésében, rangsorolásában nagy szerepet kap, hogy hány pályázatot nyertek el az Európai Kutatói Tanács pályázatain.
Magyarország élenjáró volt az új tagországok közül, viszont nagy az eltérés az egyetemek és a kutatóintézetek sikerességében. Az MTA kutatóhálózat 33 pályázata nyert 56,6 millió eurót, a CEU 15 pályázata 33,2 millió eurót, míg az összes többi egyetem együttesen 18 pályázaton 22,7 millió eurót kapott.
Ezek az adatok kétségtelenül azt mutatják, hogy az átvilágítás és a sikeresség elősegítése leginkább az egyetemek és más, nem az MTA-hoz tartozó kutatóhelyek esetében indokolt. A Balzan-díjas akadémikus szerint egy nemzeti kutatóhálózat csak a maximális kiválóságra való törekvés igényével hozhat sikert és áttörő eredményeket mind az alapkutatásban, mind az innovációban.