Mauri Koskela alaposan megismerkedhetett a Szíria és Izrael között elterülő Golán-fennsíkkal. Kalandra vágyó 29 éves fiatal tiszt volt, amikor ENSZ-békefenntartóként erre a vidékre került. A sorrendben már második golani kiküldetéséből harminc évvel később, a múlt nyáron tért haza Finnországba. Ez alkalommal Koskela segédparancsnokként két évet szolgált az ENSZ UNDOF-operációban.
Nem csak olyanok jönnek, akik segítségre szorulnak
– Szíriában alkalmam volt a helyi emberekkel találkozni és beszélgetni. Találkoztam harcokban alulmaradt lázadó harcosokkal is. Számukra nem maradt más lehetőség, mint hogy Idlibből Törökország felé vegyék az utat. Számomra nagyon aggasztó, hogy közülük hányan kerülnek el Európába, valamint esetleg Finnországba.
A háború kemény megpróbáltatásokat jelentett a szíriai ellenzék katonái számára: nekik semmi vesztenivalójuk sincs már. A krízishelyzetek jó ismerője arra figyelmeztet, hogy a szélsőséges elemek megpróbálják kihasználni a kaotikus helyzetet, hogy a menekültáradattal Európába szivároghassanak.
– Fennáll a veszélye, hogy nem csak menekültek jönnek hozzánk, tehát nem csak olyanok, akik valóban segítségre szorulnak.
– Onnan nem csak szíriaiak jönnek, hanem Szíriába került idegen harcosok is. Jönnek például Afganisztánból, Pakisztánból és a korábbi közép-ázsiai szovjet köztársaságokból is. Ezen idegen harcosok ugyanazon ideológia talaján állnak, mint a szélsőséges szíriai mozgalmak.
Bizonyos, hogy a szélsőséges mozgalmak harcosai már Európában vannak
Bizonyos, hogy Európába és Finnországba már bejutottak olyan erők, melyeknek van kapcsolatuk a szélsőséges mozgalmakkal. Ezeket az eseményeket a közelmúltban közelről is láthattam. Beszélgethettem a helyi emberekkel. Meggyőződésem, hogy a szélsőséges mozgalmakhoz tartozó harcosok ebbe az irányba igyekeznek.
Arra kellene törekednünk, hogy kiszűrhessük azokat, akik valóban veszélyben vannak, s akik számára életszükséglet, hogy elmenekülhessenek a háború elől.
A konfliktusokat helyben kell megoldani
– Nálunk, idehaza gyakorta állítják, hogy a veszélybe sodródott embereknek veszélyes utakon teljesen idegen viszonyok közé kell elmenekülniük. Az általam megkérdezett emberek arra vágynak, hogy saját lakóhelyükön legyenek olyan viszonyok, hogy ott lakni és élni lehessen. Ezek a rengeteg viszontagságot látott emberek egyáltalán nem akarják saját országukat elhagyni.
Mit kellene tehát tennünk?
– Szerintem messzemenő segítség lehetne már az is, ha párbeszédet folytathatnánk a krízisterület hivatalaival és más szervezetekkel. Ha ily módon kideríthetnénk azt, hogy kinek van igazi szüksége arra, hogy a háború elől elmenekülhessen. S megpróbálnánk kizárni azokat, akiknek erre nincsen szükségük – mondja Koskela.
Az eredeti interjú teljes tartalma IDE kattintva érhető el.