Az örök kérdés – létezik-e Palesztina? – ebben a helyzetben nagyon fontos. Hivatalosan ugyan létezik, és számos ország – köztük Magyarország – is elismeri létezését, ám a gyakorlat mást mutat. Palesztina a valóságban nem létezik, nem igazgatja a területet, amely elméletileg az övé. A mintegy négy és fél millió palesztin azonban ott él, nem polgárai Izrael államnak, amely a tényleges fennhatóság, de nem polgárai Palesztinának sem, hiszen az nem létezik. Úti okmányuk azonban van, a Palesztin Nemzeti Hatóság által kiállított füzet, ezt a világ számos országában elfogadják beutazásra, de állampolgárság igazolására nem, hiszen nem kormány adta ki. Persze Palesztina a világ különös szeglete, egy emberöltő óta a nemzetközi közösség gondjaira van bízva, jogi helyzete könyveket tölt meg, s a szakértők is egymásnak ellentmondó véleményeket hangoztatnak, vajon hontalanok-e a palesztinok.
Az arab világ számos országában élnek népes hontalan közösségek. Az apró, ám olajban gazdag monarchiák féltékenyen őrzik kincset érő útleveleiket, nem terjesztve ki az állami gyámságot az ott élő vendégmunkások tömegeire. Nincs kizárva, hogy valaki megkapja például a katari állampolgárságot, de az eset nagyon ritka, az viszont nem, hogy egy egyiptomi családnak már negyedik nemzedéke él Katarban, miközben semmi közük az óhazához. Kuvait őshonos nomádjainak jogállását próbálja tisztázni, a bedoon – azaz hontalan – közösség papírok nélkül él, számuk nagyjából százezer főre tehető. Többségüknek soha nem voltak papírjaik, így nem tudják igazolni, hogy őseik Kuvaitban éltek, azaz nem is tudnak részt venni az ország életében, nem járnak a gyerekek iskolába, munkát nem vállalhatnak a szülők. Tovább bonyolítja az arab világban a helyzetet az, hogy nagyon sok nőt korábban nem vettek nyilvántartásba. Szaúd-Arábiában ma is férfirokonuk dokumentumaiban szerepelnek a nők, számukra újdonság a saját útlevél is.
Európában szintén élnek hontalan közösségek, ilyenek a Lettországban és Észtországban élő oroszok. A függetlenség 1991-es visszaszerzése után Riga, illetve Tallinn olyan állampolgársági törvényt fogadott el, amely szerint az előző, még független országok állampolgárai és az ő leszármazottaik megkapják az új állam okmányát, de a később bevándorlók – vagyis a megszálló Szovjetunióból érkezett oroszok – nem, csak ha bizonyítani tudják lett, illetve észt nyelvtudásukat. Mivel az oroszok nemigen beszélik a helyi nyelvet, sokan nem is próbálták megszerezni az útlevelet, hanem hontalanként vannak regisztrálva, akik egyébként vízummentesen utazhatnak Oroszországba, szemben a lett és észt állampolgárokkal. Lettország lakosságának több mint a tíz százaléka hontalan.