Panama voltaképp egy üzleti vállalkozásként indult, először a spanyolok láttak benne fantáziát, és a Perui Alkirályság részeként akarták fejleszteni, majd később az akkor még kvázi független Skócia próbált itt telepet építeni, ami akkora bukás volt, hogy az egész skót nemesség eladósodott, a kolóniát pedig felszámolták. Csakhogy a kereskedelem látta a csatornaépítés jelentette lehetőségeket, így miután a spanyolok, a britek, a franciák és az amerikaiak is a vékony földnyelv átvágásán gondolkodtak, nyilvánvalóvá vált, hogy ez meg fog történni. A döntést végül a franciák hozták meg, és kezdték el a hallatlan mérnöki munkával és őrületes üzleti csalással járó küzdelmet az akkori birtokossal, Kolumbiával együtt.
Az építkezés rengeteg pénzt és emberéletet emésztett fel, ráadásul nem is sikerült. A franciák mintegy 300 millió dollárt költöttek, s közel 22 ezer ember halt meg a munka során, amit végül anyagilag sem bírtak. Az amerikaiak beszálltak a projektbe, először megállapodtak Kolumbiával, majd inkább úgy döntöttek, hogy támogatják a függetlenségért harcoló gerillaszervezetet. Az Egyesült Államok hathatós támogatásával 1903-ban Panama kikiáltotta függetlenségét, s megállapodott az amerikaiakkal a csatorna bérbeadásáról. Panama úgy lett független, hogy 1939-ig amerikai protektorátus volt, a csatorna pedig gyakorlatilag amerikai területnek számított.
Ezt követően Panama végigjárta a szokásos utat, kívülről támogatott cégek által irányított politikai elittel, hatalmas korrupcióval, amíg a hadsereg meg nem puccsolta a kormányt. Az Omar Torillos vezette junta új parlamentet hozott létre, ahol kijelölt képviselők ültek, a politikai pártok nem játszottak szerepet az irányításban. Torillos volt az a tábornok, aki 1977-ben aláírta Jimmy Carter akkori amerikai elnökkel a megállapodást a csatorna visszaadásáról 1999-ben. Csakhogy ő 1981-ben repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, utódja Manuel Noriega lett, aki az amerikaiak ügynökeként igyekezett stabillá tenni az országot.
A nyílt szabadrablás eredményeképp az Egyesült Államok 1989-ben megszállta Panamát, hogy biztosítsa a csatorna megfelelő működését. Panama azóta viszonylag stabil demokrácia, ahol a hadsereg már nem avatkozik bele az eseményekbe, de messze földön híres adóparadicsom, amelyet világszerte ki is használnak a megfelelően gazdag emberek.