– Érzékeltetné, mivel kellett szembesülni 2015-ben a déli határainkon?
– Rendkívüli határőrizeti helyzettel, hiszen míg az amerikai–mexikói határon napi 100-150 határsértővel szemben kell intézkedniük a hatóságoknak, addig a magyar–szerb határon, amely egyúttal az Európai Unió schengeni határa is, naponta 8-10 ezer fő jelent meg. Az illegális határátlépők száma a schengeni külső határszakaszon 391 384 fő volt. A menekültek eleinte együttműködtek a magyar hatóságokkal: ujjnyomatot adtak, regisztráltak, ám hamarosan semmilyen együttműködésre nem voltak hajlandók, sőt egyre agresszívabbá váltak. 2015-ben a 391 ezer főből 177 135 kért menedékjogot; az érkezőknek semmilyen iratuk nem volt, 65 ezren szírnek, 46 ezren afgánnak, 24 ezren koszovóinak mondták magukat. Közülük 152 ezren ismeretlen helyre távoztak, még mielőtt döntés született volna a kérelmükről.
– Mennyire voltak lépéskényszerben a hatóságok és a kormány?
– A belbiztonság alapja a határőrizet, alapvető kötelességünk megőrizni a nemzeti szuverenitásunkat. Ehhez jön még az európai uniós tagságunkból és a schengeni szerződésből fakadó kötelességünk az EU külső határainak a megvédésére. Amerikai tanulmányaim során megismerkedhettem az amerikai–mexikói határzárral, majd 2015-ben tanulmányoztuk a spanyol–marokkói, a görög–török, a bolgár–török, valamint a Calais-nál épített közös angol–francia műszaki határzár telepítését, őrzését. Világossá vált, hogy nekünk is műszaki zárat kell telepítenünk a magyar–szerb határra a nyugat-balkáni útvonalon érkező tömegek ellenőrzése, illetve az illegális belépések megakadályozása érdekében. Csak így lehet ellenőrzés alatt tartani a tömeges migrációt.
– Helyes döntés volt a határzár telepítése?
– Önmagában a határzár még nem lett volna elég hatékony intézkedés, ehhez kellett a megfelelő számú ember az érintett szakaszra, akiket elláttunk a szükséges technikai eszközökkel is. Roppant fontos elem a jog adta lehetőség, amellyel éltek a törvényhozók. Így a törvénymódosítás után lehetőség nyílt a honvédség erőinek a bevonására is a műszaki határzár őrzésére. Ugyanakkor a büntető törvénykönyvben (Btk.) megemelték az embercsempészet büntetési tételeit. Bekerült a Btk.-ba új tényállásként a határ megrongálása mint bűncselekmény, valamint az, hogy az illegális belépőt vissza lehessen kísérni a határon való belépésének helyére. Végül pedig létrehoztuk a tranzitzónákat. Mindezeknek köszönhető, hogy a két évvel ezelőtti 391 ezerrel szemben tavaly már csak 18 236 illegális határátlépő volt, idén pedig eddig 1157.
A migránsok számának ilyen csökkenéséhez azonban az is hozzájárult, hogy Macedónia a görög határra, míg Szlovénia a horvát határra épített műszaki határzárat. Macedóniát mi is segítettük a telepítésben, sőt azóta már Ausztria is megépítette a saját kerítését. Mindezek együttesen csökkentették a nyugat-balkáni útvonal jelentőségét, ám nem szabad lebecsülnünk a migrációt. Az útvonal bedugulása miatt 70-80 ezer migráns rekedt útközben valahol Görögország és az országhatárunk között, ők minden igyekezetükkel azon vannak, hogy továbbmenjenek Nyugat-Európába, elsősorban Németországba.
– A kerítés miatt folyamatos politikai támadásoknak van kitéve a kormány és az ország. Most éppen kvótát kérnek számon rajtunk. Mi az álláspontja erről?
– Nemegyszer durva politikai támadások érnek bennünket – időnként a magyar ellenzék részéről is. Utóbbiak eleinte még az unió kötelező kvótájának a létét is tagadták, most pedig felkarolhatják az Európai Bizottság tervét a bevándorlási ügynökségről. Ez a szervezet a nemzetállamok felett állna, és a nemzetállamoknak beleszólásuk sem lenne abba, kiket és milyen számban fogadnának be. A bíróság ítéletét tudomásul vesszük, de az álláspontunk nem változott: nem felel meg az EU szabályainak, hogy kötelező legyen befogadni bárkit is. Csak önkéntes kvóták lehetnek.
– 2015-től egyáltalán nem fogadunk be menekülteket, ha valóban az életüket, testi épségüket mentik, akkor sem?
– Aki hajlandó együttműködni a hatóságokkal, és betartja a magyar és az európai uniós törvényeket, regisztrálja magát, menedékkérelmet nyújt be, annak elbíráljuk a kérelmét. Mint már jeleztem, 2015-ben a migránsok döntő többsége, 251 ezren vagy nem működtek együtt a hatóságokkal, vagy megszöktek még a kérelmük elbírálása előtt. Két évvel ezelőtt 2900 eljárásban elutasító döntés született, elsősorban azért, mert gazdasági migránsok voltak vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelentettek. 508 fő azonban nemzetközi védelemben részesült, 146 menekült-, 356 oltalmazott és hat befogadott státust kapott. 2016-ban 438 fő, idén eddig 720 fő kapta meg valamelyik státust a három közül. Mindebből látszik: nem igaz, hogy nem fogadjuk be a valódi menekülteket.
– Elvileg zárva a nyugat-balkáni útvonal, a migránsok azonban megkerülik a műszaki határzárat. Elképzelhető a kerítés meghosszabbítása?
– Az idén eddig elfogott 1157 illegális határátlépő közül 740 Románia felől érkezett. Módosult tehát az embercsempészek útvonala a szerb–román–magyar hármas határ irányába. Románia visszaveszi a tőlük érkező migránsokat, a közös határintézeti rezsim jelenleg megfelelő, így nem tervezzük műszaki határzár létesítését a magyar–román határszakaszon. Románia egyébként is aktív az illegális határátlépők elleni fellépésben. Csak a múlt héten három, migránsokkal teli hajót fogott el a román haditengerészet a Fekete-tengeren, de ugyanilyen aktívak a közös határunk mentén is. Más kérdés, hogy ha növekszik a migrációs nyomás, akkor újra kell gondolnunk a műszaki határzár kérdését, ám természetesen a román partnerekkel együttesen.
– Várható újabb migrációs hullám?
– Instabil a helyzet. Napi 80–150 fő kísérel meg illegális belépést a magyar határon. Március vége óta 3699 esetben akadályozták meg a honvédekkel együttműködő határrendészek az illegális belépést, valamint 3461 embert fogtak el már az ország területén és kísértek vissza a tranzitzónába. Az utánpótlás pedig jól látható. Mint mondtam, 70-80 ezren a nyugat-balkáni útvonalon rekedtek, ők bármelyik pillanatban megjelenhetnek a határainknál. A Közel-Keleten, Libanonban, Jordániában és zömében Törökországban hárommillió menekült van, akiknek az összetétele ismeretlen. Senki nem tudja, mennyien valódi menekültek, akik például háború elől menekültek el, és mennyi a gazdasági migráns. Ehhez hozzájön, hogy nem mondható ideálisnak az EU és Törökország kapcsolata, a törökök bármelyik pillanatban útnak indíthatják ezeket az embereket. Az Európai Uniót Líbia felől is tovább fenyegeti a tömeges migráció. Miután óriási nyomás volt Olaszországon, kénytelenek voltak megfékezni a menekülthullámot, ehhez a líbiai haditengerészet is hozzájárult, a saját partok közelében megállították a csempészhajókat. Az erős hatósági fellépésnek azonban az is a következménye, hogy egymillióan várakoznak Líbiában, hogy útnak indulhassanak Európába. Ugyancsak tömegek várhatók Marokkóból, a spanyol enklávékból. Távlatokban pedig legalább hatvanmillió gazdasági menekülttel kell számolni a szubszaharai térségből. Erről a miniszterelnök úr is tett már említést NATO- és ENSZ-jelentésekre hivatkozva.
– Adhat okot aggodalomra, hogy hírek szerint a széteső Iszlám Állam a túlélő harcosait igyekszik Európába juttatni, illetve hogy az európai terroristák hazatérnek?
– Az Iszlám Állam már korábban is törekedett a harcosai Európába juttatására, erre igazolhatóan kihasználták a tömeges migrációt. Így jutott vissza Európába a francia születésű, belga Salah Abdeslam, aki a 2015-ös migránshullámmal hazánkba érkező ISIS-terroristák közül tizenhármat bizonyítottan Nyugat-Európába szállított. Az Iszlám Állam Szíriában kiképzett terroristái három nyugat-európai terrortámadásban vettek részt. Most, hogy az Iszlám Állam visszaszorulóban van, tömegesen küldi harcosait Európába. Azt azonban ki kell jelenteni: általánosságban a migránsok nem terroristák, de nyilvánvalóan vannak köztük merénylők is. Az Iszlám Állam olyan harcosokat küld Európába, akik katonai kiképzést kaptak és harci cselekményekben vettek részt, gyilkoltak, kegyetlenkedtek. A másik fő csoportot azok jelentik, akik szíriai, líbiai, iraki titkosszolgálati tisztek voltak, és irányítási, szervezési feladatokat akarnak majd ellátni az európai hadszíntéren. A harmadik csoportjuk a vahabita hittérítők, akik muszlim fiatalokat akarnak radikalizálni Európában. Ezek a fiatalok egyfelől olyan migránsok közül kerülhetnek ki, akik csalódtak várakozásaikban, Európa nem azt nyújtotta nekik, amire számítottak, nincs munkájuk, egzisztenciájuk. A fiatalok másik radikalizálható csoportja az, amelynek tagjai másod-harmadgenerációsak, szüleik, nagyszüleik érkeztek a célországokba, de ők már ott születtek, ám ilyen-olyan okból talajt vesztettek.
– Az óriási migráció mennyire van hatással az európai közbiztonságra?
– A nagy befogadóországokban egyértelműen növekedett a bűnelkövetők között a migránsok részaránya. Hírek sora szólt az általuk elkövetett, nők elleni erőszakról, vagyon elleni bűncselekményekről. Ráadásul ezekben az államokban a hatóságok és a sajtó elhallgatja vagy csak késve közli a migránsok által elkövetett bűncselekményeket. Romlott a közbiztonsági helyzet, és most súlyosabb, mint például 2015-ben volt. Már csak ezért sem kívánunk bevándorlóországgá válni.
Pályakép
Bakondi György a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőrparancsnoki szakán diplomázott 1975-ben. 1978-tól a szegedi határállomás parancsnoka, 1982-től a ferihegyi repülőtér parancsnokhelyettese. 1991-től nyolc éven át a határőrség országos parancsnokhelyettese volt. 1994-ben léptették elő tábornoki rendfokozatba. 47 évesen nyugdíjazták. Az első Orbán-kormány ideje alatt, 1999. július és november között az Árvízi Újjáépítési és Helyreállítási Kormánybizottság vezetője, a 2001-es beregi árvíz után újjáépítési kormánybiztos. 2000-ben, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) megalapításakor a szervezet első főigazgatója. 2010-ben a második Orbán-kormány megbízásából előbb árvízi újjáépítési biztos lett, majd ismét kinevezték az OKF vezetőjévé tűzoltó vezérőrnagyként. 2015. április 15-én altábornagyként fejezte be hivatásos pályafutását. Azóta a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója.