Káin és Ábel történetét járja körül legújabb lemezén. Miért foglalkoztatta a testvérszeretet-testvérgyűlölet témája éveken át?
– 2004. december 5-e csapott ehhez a témához. Ajándék téma. Mikulásunk kesernyés csokija, krampuszaink virgácsa ez. Sok magyar ember még ma is románnak nevezi Romániába szakadt testvéreit, sorstársait, feltárva, hogy milyen mély sebek tátongnak a lelkében. Érdektelensége beszédes. Onnantól akaratlanul is azt kutattam, mit tud a magyar ember a testvéri szeretetről, összetartásról. Tud-e egyáltalán? S ha tud róla, miért rejti el? Tűnődtem, hogyan ültethetném egy nagy asztal köré magyart a magyarral, hogy döntsék el maguk: jó-e, hogy van testvérünk, vagy szégyellni való hátrány?
Erő-e, vagy gyengeség? Érdekelt, hogy a népmesékben, népdalokban milyen gondolatok találhatók a testvéri összetartásról, amelyekben, mint tükörben, a szebbik arcát látná meg az ember.
– Miközben a rokonszeretet után járt, belebotlott a testvérgyűlöletbe?
– A szülő is kétféleképp inti meg a gyermekét. „Ne menj arra!”, és „erre gyere!” – mondjuk. A hagyomány is így tanít. Elriasztó és követni való példával. Úgy éreztem a lemez készítésekor, hogy az első testvérpár történeténél érdemes kezdenem. Káin elirigyelte az Úr örömét. A Bibliában az első testvérgyilkosság irigységből, féltékenységből fakadt. Káin nem tudott olyan áldozatot bemutatni, mint Ábel – féltette a búzát, és csak az üszkösét tette az oltárra. Ábel oda tudta adni az Úristennek legszebb, legkedvesebb bárányát. Az első, mitikus testvérgyilkosság alapja lett sok későbbi mesének, legendának. Torontál megyében is jó alaposan kiszínezték az öreg mesemondók. Ezt fogtam be igásnak. Húzza el a többit! Ezzel a Káin- és Ábel-mesével viszont az CD tartalma bővült: a testvér szónak ember értelme lett, és a ránk, magyarokra, közösségi összetartozásunkra vonatkozó intelmek minden népre érvényes törvényponttá váltak. Etikai kódex is a hagyomány, amely világosan szól arról, hogy mit kezdjen testvér a testvérével – ember az emberrel. Határmezsgyén szökdécsel a téma: szól a magyar embernek és a világ minden népének egyaránt. Ezért szeretném angolra, japánra és kínaira lefordíttatni a szövegét. Angliában, úgy néz ki, már kiadó is van rá.
– Vannak híresen rokonszerető népek. A csuvasok rokondicsérő dalaiból lefordított egy kötetre valót. A CD egyetemes üzenetét erősítik a rajta szereplő csuvas énekek?
– Minden nép tud valamit az elveszett nagy titokról. Ezért jó a kalandozás a mások esze-lelke körül. Egy készülő filmben a magyar népdalok mellett most ruszin, szlovák, román és szerb pásztordalokat énekelek. Nagyon élvezem, mert minden kis dal zsebkendőnyi terület, teli ismeretlen és ismerős szépségekkel. A mostani CD-n a csuvas dalokon kívül Fáy András meséi révén az ezópusi hagyomány is jelen van. És a vége felé egy csíkszentdomokosi mese, a Medve vagy-e? című szerepel. Emiatt készítettem el a lemezt. Ez a magház. A CD törzse és nehezéke, ehhez tapadt a többi mese és dal. Úgyhogy brummogás aztán van benne elég. És persze csupa kacagság az egész. A vidámság, a csiklandós izgalom, a bolondos játék, a nyelvi bukfenc – úgy tűnik – lételemem, és leghasználhatóbb postapalackom, macskám zsákja. Nem törik könnyen, nem szakad ki rögtön.
– A medvés történetek azért rendszeresen megtalálják. Ez tudatos vagy véletlen?
– Tusnádfürdőn a benzinkutasok is rakva vannak medvés történetekkel. A fotocellás ajtót le kellett cseréljék, mert a csokirajongó medvék a nyíló ajtót kínálásnak vették. A medve kedves szereplője sok mesemondó mesteremnek, például Hazug Pista bácsinak, aki szintén nem a népszerűség miatt választotta őket témának, hanem mert bejárnak a kertjébe. Borogatják a kaptárait, s a mesemondó együtt él velük. Már nevet kellett adjon a medvéknek, olyan sokan vannak. Elkeresztelte őket, de lábméretről is fölismeri a betolakodókat, és hátulról is, holdvilágnál. Nála a medve személyes ismeretség, az én lemezemen csak jelkép: az önsorsrontó félelem nagy árnyékú szörnye. A CD-n hallható csíkszentdomokosi mesében szintén testvérekről esik szó, akik különválnak, majd a sötétség és az eső elől ugyanabban a kicsi házban húzódnak meg. Félelmükben medvének nézik egymást, egyszerre rontanak az ajtóhoz, és próbálják kiverekedni magukat szorult helyzetükből. Az egymást felismerő, csupa seb testvérpár mint egy ajtó két szárnya jelenik meg a mesében – ritka eleven ikonkép. Ezt a mesét igazságai miatt a világörökség részének tartom.
– Milyen zenei kíséretet választott a történetek mellé?
– Cimbalmot, furulyát, kobozt. A cimbalom nagy varázsló, megbízható „kolléga”. A furulya a világ első pásztorát, Ábelt idézi meg. Az egymást kereső testvérek hívó szava is furulyán szólal meg. A CD egyik legkedvesebb zenei újdonsága az volt, amikor a 126. zsoltár dallamát marosszéki forgatóssá gyúrtuk Szabó Dániellel és Dsupin Pállal. Táncolni lehet rá. Ezt is a téma hozta ki, a mese szülte. Kórusra szükségem volt, mert ahol testvérekről van szó, rokoni összetartozásról, ott nekem mindig az ünnepi asztal jut eszembe.
– Ezek szerint az a kezdeti vágy, hogy egy asztalhoz ültesse a magyart a magyarral, a CD-vel mégis megvalósult?
– A kórus tagjai is sokfelől jöttek a Kárpát-medencéből összeénekelni a 126. zsoltárt. Délvidékről Csizmadia Anna, Kárpátaljáról Pál Eszter, Erdélyből Antal Tibor, magyarországi Navratil Andrea és két testvér: Kovács Nóri és Judit. Példaértékűnek tartom, amikor a rokonok úgy tudnak összegyűlni, ünnepelni, hogy közben elviselik egymás gyengéit, mert tudják, hogy együtt erősek. Az Úristen ingyen biztosítási rendszernek ajánlotta fel, hogy testvéreid vannak. A rokoni összetartásnak talán legszebb, legmegindítóbb alkalma az egymást megsegítő munka és az azt követő családi ünnep. Mindig is izgatott, hogy a hagyományos rokoni összetartás jelenségeiből mit tudnék a nemzet összetartásához hasznos és igaz gondolatként felkutatni, felmutatni. A magyar történelemben az összetartás sokszor hiányzott – talán még el is túlozzuk ezt, mert épp a közelmúltban, 1956-ban megvolt. Példa erre az a hordóban megalvadt vér, amelyet a forradalom idején egy nyírségi faluból küldtek Budapestre. A falu egyetlen rádiójában hallották: „Adjatok vért!” Adtak. Megvágták a karjukat, vérüket hordóba csurgatták, lovas szekéren Pestnek indították. Az az alvadt vér a kórházig nem jutott el, de akik adták, ábeli tiszta áldozatot hoztak. A huszadik században! Ezt picit régebben vérszerződésnek mondták.
– A magyar történelemben arra is van példa elég, hogy visszaélnek az ember bizalmával.
– Igen egysíkú lett volna a lemez az ellenpont megfogalmazása nélkül. Nem tudtam kihagyni, hogy a róka is testvériséget emleget a filemilemadárnak. Persze hogy csak azért, mert megéhezett. Minden igazsággal és szépséggel vissza lehet élni, a hamisság is mindig az igazságokkal és a szépséggel operál. Rakva van a történelem effélékkel.
– Miért kerül a holdba Káin és Ábel az apokrif mesében?
– Intésként állnak a világ előtt. A Torontál megyei öregemberek úgy kiszínezték a történetet, hogy a végén Káin és Ábel alakját fellökték a magasba. Igen népes gyülekezet van már fönn – ismert dolog, hogy Dávid király a holdban hegedül. Nekem még édesanyám mondta, hogy a pásztor is ott szárogatja a megázott kapcáját. Az óceániai népek hat unatkozó asszonyt látnak benne. Káint és Ábelt már annyit kínoztam magamban, hogy mostanra már látom is őket a holdban. Le tudnám rajzolni – Gyulai Líviusz meg is tette – Káint, ahogy rátör a testvérére, és látom, ahogy Ábel elhull oldalra. A világ mítoszai, nagy legendái mint tiltással foglalkoznak a testvérgyilkossággal. Egy csíki népballadánkban a megölt testvér utolsó kívánsága, hogy a szívét mossák meg ürmös borban, takarják be gyenge gyolcsba, vigyék el Brassóba, és tegyék a sétányon az emberek lába alá intő jelként. Elrettentő példa Gyimesben a Kondra-kereszt: a legenda szerint két atyafi a hegyi kaszáló rétjén osztozkodott, mikor a kapzsi megölte testvérét. Magas ponton áll a kereszt, rálátni a völgyekből, és hirdeti, hogy ezt soha ne tedd. Hegyen kereszt, láb alatt testvérszív, holdon két árnyék. Mennyiféle lelemény és üzenet. Teli van a világ népköltészete, hogy a testvéredet ne bántsd. El ne veszíts, bajában segítsd meg, örömödből jusson neki is, becsüld meg, és az neked jó lesz.
– Milyen utat járnak be a Berecz-féle énekek és népmesék? Csíksomlyón, a ferences papoknál tananyag lett az elbeszélésmódja retorikaórán. Visszatérnek a történetek oda, ahol gyűjtötték őket, és az iskolák, egyesületek használni kezdik újra?
– Van arra példa, hogy a népdalokat és a meséket sikerül újrahonosítani. Sokan visszatanulták falujuk népdalait. Gyergyóban már a mostaniak nagyszülei elhagyták a régi táncokat és a népzenét. A korábbi, Hazakísérlek című CD-vel, úgy látszik, sikerült hazakísérni néhány embert, mert legutóbbi utamon láttam, hogy már sokan táncolják és éneklik a gyergyóremetei tánc- és zenetáborban, amit a régiek tudtak.