A nádasdladányi Nádasdy-kastély, a historizmus korának remeke, 1873 és az 1880-as évek eleje között épült. A kastély építésekor a XIX. században még ritkaságnak számító korszerű gépészet szolgálta az előkelő lakók kényelmét. Ebbe nemcsak a pincetérből működtetett légfűtés és a gázvilágítás tartozott bele, hanem a távíró- és beszélőcső-rendszer, valamint a pincében kialakított, a szén és a szennyes ruhák mozgatására lefektetett sínek is, amelyek a személyzet munkáját könnyítették meg. A rezidenciát történeti park vette körül, különleges növényekkel, mesterséges tóval, kanyargós utakkal, vízeséssel. A kastély mellett egykor pálmaház állt, távolabb kapott helyet a valamikori fácánkeltető.
A közelmúltban számos épített örökségi helyszín nyerte vissza egykori fényét a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ tevékenységének köszönhetően. A Nemzeti kastély- és várprogram részeként számos további történeti épület születhet végre újjá és színesítheti tovább kulturális kínálatunkat. A beruházások célja egyrészt az, hogy a programba bevont műemlék-épületeket megmentse a pusztulástól, másrészt az, hogy olyan kulturális tartalommal, modern turisztikai funkcióval lássa el azokat, amelyekkel hosszú távon önfenntartóvá válhatnak.
A helyreállításra váró télikertben öntözőrendszert alakítottak ki, a toronyban pedig egy ipari műemléknek számító víztartály található. A mívesen faragott faburkolatú, kovácsoltvas díszítésű, egykor hatalmas márványkandallóval fűtött ősök csarnoka adott otthont a családi galériának, amelyben a XIII. századig visszavezethető Nádasdy család jelentős tagjainak egész alakos festményei sorakoztak. Közülük a két leghíresebb a kastélyt építtető gróf Nádasdy Ferencet és feleségét, gróf Zichy Ilonát ábrázolja. A grófné fiatalon elhunyt, azonban a szerelmes gróf hűsége jelképeként a kastélyt feleségének az elképzelései szerint rendezte be.
A 2013-ban elhunyt utolsó Nádasdy gróf, Ferenc kívánsága volt, hogy a látogatók otthonosan érezzék magukat a kastélyban. Ezért a fejlesztést követően lehetőségük nyílik majd leülni és kávézni a szalonban, zenét hallgatni a télikertben, vagy a teraszról gyönyörködni a tájban. Az ide érkezők beleolvashatnak a varázslatos könyvtárszoba könyveibe, vagy játszhatnak a kihelyezett hangszereken és játékokon. A grófi család nagylelkűen és emberségesen bánt a cselédséggel, s ez sok apró gesztusban is megnyilvánult: a gróf engedélyezte a cselédségnek, hogy a főbejáraton és a lépcsőn közlekedjenek, akik azonban erre nem voltak hajlandók.
Az egyik fennmaradt történet szerint, amikor a cselédség két tagja összeházasodott, a kastélyparkban tarthatták az esküvőt, sőt, az ünnepségen a gróf és családja szolgált fel az étkezésnél. A falubeliekkel is nagyvonalú volt a gróf: megengedte például, hogy könyveket kölcsönözzenek a grófi könyvtárból. Nem csoda, hogy amikor a háború után a családnak menekülnie kellett, a falubeliek nyújtottak nekik segítséget.
A dégi Festetics-kastélyhoz tartozó egykori birtok Európa egyik legnagyobb kiterjedésű angolparkjával és a Pollack Mihály tervezte klasszicista kastéllyal, valamint megjelenésükben, funkciójukban egyedi értéket képviselő épületekkel büszkélkedhet. Magyarország egyik leglátványosabb és legnagyobb angolkertje található itt, amelyet három patak találkozásánál, enyhe lankán alakítottak ki 1820 körül Festetics Antal megbízásából. Mérföldnyi hosszúságú, festői halastava a leghosszabb a hazai parkok tavai sorában. A kastélyparkot övező Szerpentin-tó egyik szigetén álló hollandi ház a kastélyegyüttes karakteres épülete.
A fejlesztést követően a kis házikó eredeti, sajátos rendeltetését kapja vissza. Annak idején a földszinten teheneket tartottak, az emeleten pedig a tüdőbeteg grófnő számára alakítottak ki lakosztályt, mert úgy vélték, hogy az ammóniagőz segíti a gyógyulását. Hazánk egyik legszebb klasszicista narancsháza is Dégen található, amelyet eredeti formájában és funkciójának megfelelő berendezéssel az 1859-ben felvett leltár alapján – szalonbútorokkal és dézsás növényekkel – állítanak helyre a szakemberek. A kastély több szálon köthető a szabadkőműves mozgalomhoz: 1944-ig itt őrizték a hazai szabadkőművesek azóta részben elpusztult titkos levéltárát. Az építtető Festetics Antal is szabadkőműves volt. 1805-ben Aigner Ferenc Ádám kapitánytól megvásárolta a birodalom megmaradt szabadkőműves iratait, s azokat dégi kastélyában helyezte el.
A némasági fogadalmat tett szerzetesek kétszázötven évvel ezelőtti életének békéjét találhatja meg a látogató Majkon. A hangulatában egyedülálló, erdők ölelte, tavak szomszédságában fekvő remeteség Európa-szerte kuriózumnak számító barokk műemlék együttes. A kolostor két részre tagolódik: az U alakú konventépületben, más néven Foresteriában a remeteség felügyelőjének (priorjának) és az átutazó vendégeknek vendégház működött. Itt kapott helyet az alapító kegyúr lakosztálya, a kolostori ebédlő (a refektórium), a könyvtár, a levéltár és a gyógyszertár is.
A rend regulái szerint az egész kolostort és az egyes cellaházakat is magas kőkerítés övezi. Minden cellaházban külön kápolna, lakó- és hálóhelyiség, kamra és pince állt egy-egy némasági fogadalmat tett, fehér csuhát viselő szerzetes rendelkezésére. Szigorú napirendjük szerint az év nagy részét böjtölve, a megszabott imaórák zsolozsmáival, a cellaházak kápolnájában végzett egyéni imádságokkal, magányos elmélkedésekkel és fizikai munkával töltötték. Szabadidejükben írtak, lelki olvasmányokkal foglalkoztak és kis cellaházuk kertjét művelték.
A kamalduliak és a majki remeteség nem csupán az egykori birtokos személyén keresztül kapcsolódott II. Rákóczi Ferenc alakjához. A szabadságharc bukását követően a fejedelem a francia udvar vendége volt, majd XIV. Lajos halála után elhagyta az udvart és 1715-től 1717-ig a Párizshoz közeli Grosbois település kamalduli kolostorában élt. A fejedelem megnyugvást talált a falai között, szívét pedig – végakaratának megfelelően – a kolostorban temették el. A némaságot fogadó kamalduli szerzetesrend majki remetesége a hallgatás szimbólumaként épült fel, ami az ellenállás egyik utolsó lehetősége volt a Rákóczi-szabadságharcot követően.
A Nemzeti kastély- és várprogram részeként minden helyszínt egyedi tematika mentén fejleszt tovább a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ. Ezek a témaválasztások és üzenetek olyan tartalomra utalnak, amelyek segítségével nemcsak a klasszikus, kultúrturista kastélylátogatónak lehet vonzó az adott helyszín felkeresése. Ez az a vezérmotívum, amely végigkíséri a vendéget az épületben, a kertben és a melléképületekben. Célja, hogy a kastélyba vonzza a látogatókat és az épület kiemelkedő művészeti értékeinek, családtörténetének, valamint építéstörténetének megismerésére ösztönözzön. Megteremti a helyszín egyedi hangulatát, illetve segíti a látogatót, hogy belehelyezkedjen az adott korszakba.
A szabadságharc dunántúli hagyományait őrző családok a remeteség felépítésére „alapítványokat” hoztak létre. Ezek nemcsak az építkezések, hanem a remeték eltartásának költségeit is fedezték. Az adományozó családokra a szerzetesi lakok főhomlokzatán elhelyezett nemesi címerek emlékeztetnek. A némaság, a hallgatás – R. Várkonyi Ágnes okfejtése szerint – Rákóczi családjában is megjelenik mint a passzív rezisztencia legelemibb megnyilvánulása. A rend feloszlatása után egy-két évtizeddel bontották csak le a remeteség templomát.
A templom alatt a jelenlegi fejlesztés előkészítése során két kriptát tártak fel a Forster Központ régészei. A kisebbiket, amely az egykori templom északi része alól került elő, később háztartási hulladékkal töltötték fel: itt érdekes tárgyakat, például egy derelyevágót találtak a szakemberek. A tárgyak nagy részét a rend feloszlatása után a cellaházakba költöztetett cselédség használhatta, de valószínűsíthetően vannak közöttük a kolostor idejében használt tárgyak is. A nagyobbik kriptát építési törmelékkel töltötték fel, ezek között számos zöld, sárga és rózsaszín falfestékes vakolatdarabot találtak – ezek a templombelső festéséről árulkodnak. A remeteség alatt egy alagútrendszerre is rábukkantak a munkálatok során. Ennek egyik bejárata a remeteség és a mellette elterülő tó között, másik nyílása pedig a Foresteria belső udvarában álló kútban található. Ez eredetileg közműalagút lehetett, amelynek pontos kiterjedése feltárás hiányában még ismeretlen.