A fővárosban is ritkán láthatunk ilyen színvonalas kiállítást, amely az egyik legérdekesebb magyar képzőművészeti gyűjteményből mutat be különlegességeknek számító műveket. Az MKB Bank négyszáz tételből álló képgyűjteményéből 54 festményt állítottak ki a kastély öt termében. Köztük van a sokáig eltűntnek hitt, majd 1991-ben megtalált, Egy utazó cigánycsalád Erdélyben című Barabás Miklós-remekmű is, aminek létét mindaddig csak Petőfi SándorVándorélet című verse igazolta. A gyűjtemény értékét több mint egymilliárd forintra becsülik.
A megnyitón Sándor Benedek, az MKB vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy a bank a rendszerváltás óta vásárolja a magyar festményeket, amiket az utókornak őriznek meg. Főleg a XIX. századi festőket gyűjtik, de a későbbi vagy kortárs festményekre is kiterjed a figyelmük. A kápolnásnyéki tárlatot korábban a Várkert Bazárban mutatták be, köztük olyan alkotók képeivel, mint Mednyánszky László, Benczúr Gyula, Barabás Miklós, Csók István, Aba-Novák Vilmos, Székely Bertalan és Rippl-Rónai József.
Rubovszky Éva művészettörténész, az MKB Bank gyűjteményének kurátora körbevezetett a tárlaton, miközben a festmények titkairól és a kiállítás különleges voltáról beszélgettünk. Minden festmény mellé részletes leírást mellékeltek, mert szinte mindegyik kép festője más: nincs egy mindent átfogó koncepció, ezért mindegyikről külön is kell és érdemes szólni. A kurátor szerint azokat a festőket, akiknek nincs sok képük a műtárgy-kereskedelemben, nem kapják fel. Sok festmény művészettörténeti ritkaság, de mindig azon igyekeztek, hogy minden jelentős művésztől szerezzenek képet. Az egyik legértékesebb kiállított festmény Ziffer Sándor Cinterem Nagybányán című műve, amely mesterien és finoman szól az elkerülhetetlen elmúlásról: vasárnapi unalomban derengő keretben, a süllyedő életvonalba rendezett nők által, de az élet végén felpiroslik a halovány remény is.
Van festményük a bécsi Albertina Múzeum alapítójáról, Albert hercegről is, amely az egyetlen portréja. A herceg nagy gyűjtő volt: több mint kétezer grafikát hagyott a múzeumra. A gyönyörűen faragott, rózsafa keretbe helyezett képet a bécsiek többször próbálták – sikertelenül – megvásárolni. De Rubovszky Éva azt is elárulja, hogy Ferenczy Károly nem javította, nem rajzolta át festményeit, hanem megfestette a pontos másukat és azon változtatott egy-két részletet: például az itt kiállított képen a lovakat, míg a Magyar Nemzeti Galériában a ló nélküli változat látható. S itt láthatjuk Rippl-Rónai legnagyobb Kunffyné-portréját is. Vigyázni kell vele, mert pasztell, tehát nem tartós anyag: ha megmozdul, az üveglap alatt szétkenődhet, viszont kevés más festékkel lehet ilyen valószerűen megfesteni a bőrt.
Sok kiállított festmény művészettörténeti ritkaság
Egy másik érdekesség a híres Singer–Wolfner-kiadó párosból Wolfner József fia, Farkas István műve, aki Párizsban tanult: baljós árnyakkal és sötét színekkel teli világa mintha sejtetné 1944-es tragédiáját. Őt sem igen lehet besorolni egyik irányzatba sem, mint a magyar festőgéniuszokat általában. Kondor Béla Veronika-kendője egy sötét halálfejet ábrázol a férfias erő helyett. Fülöp László, az Angliában élő leghíresebb portréfestő, aki az ottani arisztokráciát festette, a sejtelmes tekintetű Galambosné-portréval van jelen.
A kérdésre, hogy miért van ilyen sok csendélet, egyszerű a válasz: Csók István például azért volt népszerű, mert sok virágos csendéletet festett, s ezeket mind megvették, ahogyan Kádár Béla polgári, ám modern festményeit is…
A kiállítás december 31-ig tekinthető meg, hétfő és ünnepnapok kivételével 10-től 18 óráig.
