A nemzetközi és a lokális léptékben is egyaránt fontos, újszerű városi park jelentősége nem vitatható: a kultúrára és szórakozásra vágyók, a helyi közösségi kertek művelői és a külföldi turisták körében is hamar népszerűvé vált. Az egykori nagy hírű Ganz Villamossági Gyár területén, egy nagyszabású kiállítások megrendezésére is alkalmas épületegyüttes, egy színházi és tévérendezvények megtartására szolgáló stúdióépület, valamint egy többcélú, kisebb rendezvények befogadására alkalmas fogadóépület jött létre a terület funkcióváltásával.
Az épületek közötti területen olyan parkot alakítottak ki a tervezők és a kivitelezők, amely az épületekkel együtt szerves egységet teremtett a millenniumi eseménysorozathoz, majd azóta is a városi rendezvényekhez. A park alatt kétszintes mélygarázs is létesült. A B, a C és a D épületet Az álmok álmodói – Világraszóló magyarok című nagy sikerű kiállítás tereként fogalmazták meg. A tervezés során fontos szempont volt a három egységből álló együttes szerves összekapcsolása, együttesként való kezelése, valamint az is, hogy a látogatók az impozáns belső terű épületekben változatos közlekedőterületeken keresztülhaladva, különleges térélménnyel gazdagodva távozzanak a rendezvény megtekintése után.
A terület mindig kiemelkedő szerepet játszott Budapest fejlődésében, de a budai Vártól északra fekvő térség gazdasági hasznosítása a XIII. század végén indult el. A mai Margit körút beépítése döntő mértékben az 1809–1850 közötti időszakban történt meg. Akkor kezdte meg termelését a Ganz Vasöntöde. A Ganz Ábrahám által 1844-ben alapított kis öntőműhely alig egy emberöltő alatt Európa-szerte jelentős gépipari vállalattá növekedett: a gyáralapító világszínvonalú szabadalma alapján kéregöntésű vasúti kerék, majd Mechwart András irányítása alatt a továbbfejlesztett malomipari hengerszék gyártásával foglalkozott. Meghatározó szerepet játszott a mai Lövőház utca–Margit körút–Kisrókus utca–Marczibányi tér által határolt területére épülő villamossági gyár megalakításában is.
A gyár egyik első épülete a D jelű szerelőcsarnok (ma a kisebbik kiállítási csarnok) volt. Ezt 1911–12-ben, a gyár fejlődése nyomán szükségessé vált bővítésként a B jelű (ma a nagyobbik kiállítási csarnok), az 1997-ben műemléki védettség alá helyezett nagyszerelde követte. A második világháború befejeztével az épületállomány és a géppark több mint fele megsemmisült vagy használhatatlanná vált. Az újjáépítést követően rohamtempóban húzták fel a két, C és F jelű vasbeton épület az Iparterv tervezésében. Az 1990-es évek közepétől napirendre került a környezetszennyezés problémája, és felértékelődött a gyár áttelepítése. Az 1999 tavaszán elindult koncepcióalkotás nyomán a megtartott és felújított épületek és környezetük funkcióváltást kapott.
A Csodák Palotája egy 1993-ban indult kiállítássorozatként 2005 és 2012 között a Millenáris D épületében, az egykori nagyforgácsoló üzem csarnokában. A Pixel Galéria (C épület) a New York-i Guggenheim Múzeumot idéző spirális elrendezésével, nagyvonalú, lendületes belső terével közös előcsarnoka, fogadótere és többszintű összekötője a B és D csarnoknak, de modern kialakítása révén rendezvényhelyszínként és önálló kiállítási térként is jól hasznosítható. A kiscsarnok (D épület) a legöregebb épület. Eredeti méretét rossz állapota miatt nem lehetett megtartani. Hatalmas üvegfalával szervesen kapcsolódik a parkhoz.
A kiscsarnok része az előadóterem százfős, emelkedő nézőtérrel, beépített technikával (kivetítő, vászon, hangosítás), amely előadások, konferenciák vagy sajtótájékoztató megszervezésére használható. A teátrum a régi és új stílusokat érdekesen ötvöző, közel 7000 négyzetméter alapterületű szerelőcsarnokból átalakított épület a legmodernebb világítási és hangtechnikai berendezésekkel felszerelt stúdiót rejt magában. Ez az épület külsőleg csak részben őrizte meg eredeti formáját. A háromhajós szerelőcsarnok középső traktusában, mint egy ház a házban, található a legmodernebb digitális technikákkal felszerelt tévéstúdió, színház- és koncertterem.
A fogadó (G) épület (eredetileg a harmincas években épült gépjavító, galvanizáló üzem) 2001-ben nyitotta meg kapuit a Millenáris Park első elkészült épületeként. A fogadóépület mostani állapotában is megőrizte ipari jellegét: belmagasságának kihasználásával három szinten működtethető, így igen sokféle produkciót képes befogadni. A fogadóépület első szintje galériaszerűen csatlakozik a földszinti térhez. Az épületkomplexum egy füves részekkel és tavakkal tarkított területen fekszik. A park lehetőséget biztosít alternatív szabadidős, pihenő tevékenységekre, illetve programok kültéri fogadására is. A Zöld Péter játszótér egy magyar népmese motívumait eleveníti meg. A park összterülete 35 ezer négyzetméter, amelyből a mesterséges tavak háromezer négyzetmétert foglalnak el.
A Ganz–Millenáris park tervezői (2001)
B és C épület: Wéber Építésziroda. Vezető építésztervező: Wéber József.
Építésztervező: Tóth Béla, Stein Zoltán
D és E épület: Vezető építésztervező: Benczúr László Ybl-díjas építész
Építésztervező: Schmidt Péter, Budaházi Eszter, Nagy Béla, Nedelykovné Bozsó Annamária, András István, Wéber József, Takács Ákos
Belsőépítészet: Heppes Miklós, Lente András, Szekér Ferenc
Fogadóépület: Építész vezető, tervező: Takács Ákos
Építész tervezők: Müller Ferenc, Bánszky Szabolcs
Mélygarázs: Építész vezető, tervező: Bozsó Annamária
Park tervezése: CÉH Alkotóközösség
Tájépítészek: Lendvai Gábor, Muszbek Johanna, Tihanyi Dominika, Pozsár Péter
Szakmai díjak: Budapest Építészeti Nívódíja (2002), Europa Nostra-díj (2002),
Figyelő-díj (2002), FIABCI-díj (2002)
Szintterület: 11 600 m2