A napokban derült ki, hogy Németország 2010 óta 2,9 milliárd euró nyereséget tehetett zsebre a görög válság nyomán. Az összeg tetemes, azonban az államcsőd elkerüléséhez képest nem magas. Nem utolsósorban a németek esetében is piaci befektetésről volt szó, ami nem jótékonyság. Sokkal vitathatóbb a görög ügyben elért kényszerprivatizációs kitétel, amelyből hosszú távon a német haszonélvezőknek ennél jóval nagyobb profitjuk lesz.
Az, hogy a válságban, megingatható állapotban lévő gazdaságok eszközeiben keressék a jellemzően spekulatív befektetők a pénzszerzési lehetőséget, egyáltalán nem újszerű. Nem is olyan rég, 2011–2012 fordulóján itthon is érezni lehetett, milyen az, amikor egy sebezhető gazdaság eszközeivel beindul a spekuláció. Akkor év elején drámai csúszással ment 324 felé a forint az euróval szemben, a hosszú futamidejű állampapírok hozama 12 százalék körül alakult. Aki akkor bevásárolt, nagyon jól járt.
Voltak is bőven ilyen kockázatos, de nagy megtérüléssel kecsegtető befektetéseket kereső szereplők. Abban az időben volt Magyarország legnagyobb piaci finanszírozója a Franklin Templeton. A cég egyik üzletpolitikai alapvetése, hogy kifejezetten a kockázatosnak számító befektetéseken próbál magának és ügyfeleinek hasznot termelni.
Pár éve, különösen a 2008-as Lehman Brothers-válságot követő összeomlás nyomán a magyar gazdaságban meglátták ezt a lehetőséget. Jól mutatja az idők változását, hogy a Templeton mostanra lényegében megvált magyar kapcsolódású befektetéseitől, más, ma a nálunknál gazdaságilag kevésbé stabil országokban keres új lehetőségeket.
A napokban lehetett tetten érni, érdekes fejleményként, hogy a piac ismét elkezdte az olasz kormányváltás nyomán kialakult nemzetközi helyzetben tesztelni a magyar eszközöket, illetve a hazai szabályozókat.
Jelenleg újból rekordgyenge szintekre került a forint, emelkednek az állampapírhozamok, csakúgy mint az ország csődkockázati felára, és úgy tűnik, hogy szemben a határozott jegybanki iránymutatással, idő előtti kamatemelésbe próbálják hajszolni a Magyar Nemzeti Bankot. Szemben 2011-gyel vagy akár 2009-cel, ennek azonban jelenleg nincs semmilyen makrogazdasági alapja.
Mint azt lapunk kérdésére Horváth András, a Takarékbank elemzője a pénzintézet legutóbbi háttérbeszélgetésén elmondta: a befektetők, akik spekulálni akarnak a magyar eszközökkel, egyszerűen nem értik meg, hogy most már nem vagyunk rászorulva a külső finanszírozásra.
A belső források jelentős megugrása az állam működéséhez szükséges finanszírozásban nagyban megerősítette hazánk pozícióit. A gyenge forint, aminek az ismét megjelenő spekulatív kereskedés az oka, nyilván bosszúságot okoz mindazoknak, akik épp nyaralni indulnak, azonban segíti az exportálókat, és mivel alig kell a külső szereplőkre támaszkodnunk pénzért, végső soron nem okozhat kárt.
A nagy német haszonkulcs mellett a görögöknek is megkönnyebbülést jelenthetett, hogy az összeomlást jelentő válságból kilábalva, újból megerősödhetett az ország gazdasága, kiengedték őket a sok évig tartó „büntetésből”. Itthon most egy újabb hasonló körre van kilátás: a JP Morgan legújabb nagyszabású elemzése már a 340-es euróárfolyammal számol. Ennek ugyan fundamentális alapja nincs, és kockázatot se hordozna, a piac mégis összehozhatja ezt a helyzetet, ha ebbe az irányba halad tovább a kereskedés.