– Javában tart a választási kampány, a versengő szereplők – főként az ellenzékiek – a legkülönfélébb programpontokkal igyekeznek szavazatokat szerezni. A béremeléstől a 13. havi nyugdíjon át az áfa csökkentéséig és a többkulcsos személyi jövedelemadóig megannyi ötletről lehetett hallani, sőt szóba került az adóigazgatás átalakítása is. Az ÁSZ figyelemmel kíséri az elvben sok száz milliárd forintot érintő választási licitháborút?
– Az Állami Számvevőszék a közpénzek elköltését felügyeli, ellenőrzi függetlenül a választási kampánytól, vagyis nem foglalkozik a napi pártpolitikával, így nem elemzi a választási ígéreteket sem. Azzal kapcsolatban ugyanakkor van – és jogi felhatalmazás alapján kell is hogy legyen – véleménye, hogy milyen módon célszerű tovább alakítani a magyar adórendszert. Tapasztalataink alapján az ország versenyképességét leginkább a munkavégzés adóterheinek, vagyis a személyi jövedelemadónak, valamint a járulékoknak a csökkentése szolgálná. A forgalmi adó mérséklése viszont kétes lépésnek tűnik: szinte biztos, hogy az ilyen tehercsökkenés hosszú távon nem jelent megtakarítást a lakosságnak, az államkasszának viszont azonnali és szükségképpen pótlandó kiesést okoz. Azt ugyanakkor érdekesnek tartom, hogy az adóigazgatás, az adóhivatal átalakítása is szóba kerül a politikai térben.
Domokos László: További tehercsökkentésre lenne szükség
Fotós: Kurucz Árpád
– Miért tartja ezt érdekesnek? A Nemzeti Adó- és Vámhivatalon (NAV) keresztül évente ezermilliárdok futnak be a közkasszához, a hatóság tömegével végez vizsgálatokat a gazdaság és a társadalom számos szereplőjénél.
– A helyzet úgy áll, hogy ha példát kellene mondanom arra, miként kell sikeresen átalakítani egy állami hivatalt, miként kell megváltoztatni a hatósági munkát, a szemléletet, akkor a NAV-ot említeném meg.
– Az adóhivatalt – legyen szó bármiről – ritkán emlegetik pozitív példaként.
– Pedig ezúttal ezt bátran meg lehet tenni. Az adóhatóság korábban vadásztermészetű ellenőrző szervezetként működött. Úgy viselkedett, mint egy vadász: akit utolért, azt elkapta, azokkal viszont keveset foglalkozott, akik kiestek a látóteréből. Ehhez a szemlélethez igazodtak a módszerek is, a büntetés és a fenyegetés. Az lehetett a külső szemlélő érzése, hogy a hatóság ellenségként kezeli az adózók legnagyobb csoportját. A rossz, elavult szemléletet és működést az adóhatóságnál végzett számvevőszéki ellenőrzések is felszínre hozták. A változás 2014-ben jött el, azóta új időszámítás kezdődött a NAV-ban. Az adóhivatal együttműködik azokkal, akik megpróbálják betartani a szabályokat, a jogkövetők tájékoztatásra, támogatásra, enyhébb jogkövetkezményekre számíthatnak. A szabályszegők, az adócsalók ellen ugyanakkor modern eszközökkel, elektronikus megoldásokkal lép fel a szervezet: elemzi a kockázatokat, felméri a folyamatokat, s azokra a szereplőkre igyekszik lecsapni, amelyek valóban kivonják magukat a közös terhek viselése alól. Immár a vadorzókra vadászik a NAV.
– Az elmúlt években ömlött az adóbevétel az államkincstárhoz. A szaktárca számításai szerint százmilliárdokat hozhatott az online pénztárgépek rendszere és a közúti forgalom elektronikus ellenőrzése is, vagyis a fejlett eszközrendszer. Az ÁSZ is így számolt?
– A feketegazdaság visszaszorításából származó bevételt a számvevőszék is százmilliárdos összegben határozta meg. De más értéket is megemlíthetek: néhány éve még 25 százalék körül mozgott Magyarországon a szürke- és feketezóna mértéke, ma 20 százalék táján járunk. Az osztrák tíz százalék körüli érték még mindig messze van, de mégis: érezhetően közelebb kerültünk a kívánatos átlátható gazdasági viszonyokhoz. A számok azonban bizonyos értelemben nem is fontosak. Az adóigazgatásban ugyanis nem érvényesülhetnek középkori módszerek, ma már nem lehet példakép a Rózsa Sándor bandáját szétkergető Ráday Gedeon királyi biztos, aki hatékonyan működött ugyan, de módszerei nemigen felelnének meg a mai kor jogállami szempontjainak. Úgy is mondhatnám: manapság már nem Ráday Gedeonok kellenek az adóügyekben, ahogyan a politikában is szükség volna némi változásra.
– Milyen változásokra gondol? Csak nem azoknak a vizsgálatoknak az eredményeire utalt, amelyeket ellenzéki pártoknál folytatott az ÁSZ, s amelyekben számos szabályszegésre derült fény?
– A konkrét szereplők személye bizonyos szempontból mellékes, az ÁSZ számára ugyanis nem léteznek ellenzéki vagy kormánypártok, kizárólag ellenőrzött szervezetek vannak. Mindez a lényegen nem változtat: arra volna szükség, hogy a politikai pártokban is tudatosuljon, nem vonhatják ki magukat a szabályok alól. Az adóügyi, a számviteli, a gazdálkodási előírásokat nem csak a cégeknek és az állampolgároknak, hanem a politika szereplőinek is be kell tartaniuk. Így még csak fel sem merülhetne az a közbeszédben gyakran megjelenő elgondolás, hogy egyes résztvevők valamely üzleti kör befolyása alatt állnak vagy hogy megzsarolhatták őket a korábbi szívességek, juttatások okán. Ezzel párhuzamosan távol kellene tartani a lobbistákat is. A politika szereplőivel szemben általános elvárás, hogy a szabályokat megtartsák, magatartásukat azokhoz igazítsák. A helyzet ma annyiban más, mint például öt-hat éve, hogy véget ért a következmények nélküli ellenőrzések időszaka, így most már nem marad következmény nélkül, ha az Állami Számvevőszék az előírások megsértését állapítja meg.
– Ha érintőleg is, de csak visszakanyarodtunk a politikai szereplőkhöz, ezzel az áprilisi választáshoz és az ígéretekhez.
– A kampányban elhangzó elképzelések a társadalom pénzügyi tudatossága kapcsán is érdekesek lehetnek. A kiindulópont itt az, hogy a politikai pártok különféle juttatásokat ígérnek, amit azért tehetnek meg hitelesen, mert a gazdaság jól teljesít, az állam pénzügyei rendben vannak. Vagyis az állam adhat a polgárainak anélkül, hogy ehhez hitelt kellene felvennie, így a választáskor valódi szempontul szolgálhat, hogy melyik politikai erő hogyan költené el a meglévő vagy meglévőnek gondolt állami pénzt. Fontos ugyanakkor az is, hogy a címzettek, vagyis a társadalom miként bánik a juttatásokkal, hogyan gazdálkodik a vagyonával, az esetleges adócsökkentéssel, rezsicsökkentéssel, nyugdíjemeléssel hozzá kerülő plusz összegekkel. A közeljövő egyik legfontosabb feladatának azt tartom, hogy a társadalom is változtasson felfogásán, alaposan elemezze, jobban mérje fel lehetőségeit, és csak akkora kockázatot vállaljon, ami még nem veszélyezteti a megélhetést. A közös gazdasági eredmények most módot adnak a hosszabb távú tervezésre, ami nagyobb biztonságot teremt a családoknak. Ehhez viszont fenntartható szemléletű gazdálkodásra és pénzügyi tudatosságra van szükség.
