Az átlagember a fizikát, a kémiát, a nyelvészetet mint tudományt könnyen elképzeli, de mit kezdjen az informatikával? – Időnként a kollégák is elfeledkeznek arról, hogy az informatika önálló tudományág, nem kizárólag olyan terület, amelynek a feladata a fizikusok, biológusok mérési eredményeinek kisegítése – védi szakmáját Horváth Zoltán, az ELTE Informatikai Karának dékánja, a hét eleji rendezvény egyik szervezője. Az informatikai alapkutatás fejlődése nélkül az egyre speciálisabb alkalmazási igényeket nem is lehetne kielégíteni. Egy szoftverrel szemben elvárás, hogy például a mérési eredményekre az adott alkalmazási környezetnek megfelelően gyors válaszok érkezzenek. Egy másnapi meteorológiai előrejelzés nem készülhet el 24 óra alatt, egy óra alatt készen kell lennie, különben felesleges. Egy önjáró autó esetében az érzékelők jelzésére adott számítógépes válasz ideje töredékmásodpercben mérhető – különben összetörik az autó.
Meddig digitalizálható a világ? Horváth Zoltán meggyőződése, hogy ennek a folyamatnak az elején tartunk, miközben már ma is gyakorlatilag valamennyi szolgáltatás az informatikára épül, napjainkban szinte nincs olyan termék vagy gyártási folyamat, amelyet nem szoftverek működtetnek. Olyannyira függünk ettől a világtól, hogy bármilyen sérülése, hibája megbéníthatja életünket.
Képzeljük csak el, mi lenne a mobilhálózat összeomlása esetén! – ez a rendszer is hatalmas méretű szoftverek támogatására épül. Ugyanakkor arra is van példa, hogy kevésbé tökéletes programmal is működhet valami. Az egyik (vadász)repülőgép-típusról a közelmúltban kimutatták, hogy programrendszerében 14 ezer hiba van; ennek ellenére repülnek vele. Természetesen ebből nem az következik, hogy ha így is felszállnak a gépek, nem kell befoltozni a biztonsági réseket. Az informatika egyik legfontosabb feladata éppen a szoftverek tökéletesítése, a feltörhetetlen programok megalkotása, azaz a biztonság folyamatos növelése.
A hét első három napján az ELTE Informatikai Karán rendezett rangos esemény, az Informatics Europe egyik fő témája, hogy a felsőoktatás miként felel meg a mind átfogóbb digitalizációnak. Az ELTE professzora szerint napjainkban olyan informatikusok kellenek, akik sokfajta alkalmazási terület egyedi igényeinek is meg tudnak felelni. Emellett a többi szakmát is fel kell vértezni alapvető informatikai készségekkel – egyrészt azért, hogy képviselőik szót értsenek az informatikusokkal, másrészt azért, mert ezek a készségek a mai világban nélkülözhetetlenek.
Az utóbbi években egyre magasabb felvételi pontszámmal kerültek be hallgatók az egyetemre, mégis sokan lemorzsolódnak, mert nincsenek tisztában azzal, mi az informatikus feladata. Éppen a szakma ismeretének hiánya magyarázhatja, hogy jóval kevesebb a női hallgató, mint a férfi. Ugyancsak kevés az egyetemi oktató – az iparban kínált többszörös fizetés miatt nehéz az egyetemen tartani a legjobb szakembereket. A dékán szerint ha csak a versenyszféra átlagfizetésének hatvan százalékát kapnák meg, már sokat javulna a helyzet. Szintén változást várnak a számítógéppark terén. 2010-ben gazdasági okok miatt leállították a gépbeszerzést, ezt a tilalmat azóta sem oldották fel. Ez azt jelenti, hogy 6-9 éves szerverekkel dolgoznak, amelyek régen elavultak. Ezek biztonságos üzemeltetése komoly kockázati tényezőt jelent.
A digitalizáció azonban nem vezethet oda – pedig néhány évvel ezelőtt sokan úgy gondolták –, hogy a hús-vér egyetemi oktatók helyett gépek tanítják majd a hallgatókat. A szerepük egyre nagyobb lesz, ám Horváth Zoltán úgy látja, vegyes oktatási rendszerre van szükség: bár a tanári jelenlét csökken, az online tanulás előkészítésében az oktató fontos szerepet játszik. Megfelelő tanári támogatás nélkül lehetetlen komoly eredményeket elérni.