A talajok minőségének romlására figyelmeztetett a napokban az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete, az EASAC. A kutatók szerint ugyanis Európa-szerte mintegy 12 millió hektárnyi területet érint a káros folyamat. Ehhez hasonló mértékű az a globális tendencia, amely az élelmiszer-ellátást és a természeti erőforrásokat, rajtuk keresztül pedig az emberi jólétet fenyegeti.
A tanulmányukban – amelynek megírásában több magyar szakember is részt vállalt – jelezték, a jó minőségű talaj nem csupán az élelmiszer-termelés szempontjából kulcsfontosságú. Fontos szerepe van az éghajlat szabályozásában, a vidéki lakosság megélhetésében és a biodiverzitás fenntartásában is.
Annak ellenére, hogy a talaj egyaránt fontos a társadalomnak és a természetnek, a talajok védelmének átfogó jogi szabályozása 2014-ben lekerült az EU politikai napirendjéről, ezután pedig vita alakult ki a közösségben a talajvédelmi irányelvekkel kapcsolatban. Az EASAC most közreadott jelentésében ugyanakkor rámutatott: a politikai döntéshozóknak meg kell ragadniuk a lehetőséget, hogy tegyenek Európa talajainak védelméért és biztosítsák a fenntarthatóságukat.
A Magyar Tudományos Akadémia tájékoztatása szerint a talajok minőségének romlását elsősorban a gyors ütemű építkezés, az infrastruktúra-fejlesztés és a bányászat okozza. A talaj szervesszén-tartalma csökken, ami növeli a globális felmelegedést, csökkenti a talaj termékenységét, rontja a szerkezetét, vízmegtartó képességét.
Michael Norton professzor, a szervezet környezetvédelmi igazgatója szerint az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja ezeket a témákat. A talajok ugyanis gondoskodnak a nélkülözhetetlen tápanyagokról, a vízről és az oxigénről, így segítenek az élelmiszer megtermelésében, valamint mérséklik az árvíz kockázatát, tisztítják a vizeket, nagy mennyiségű szenet raktároznak és segítenek megőrizni a biológiai sokféleséget fenntartó ökoszisztémákat, gátolva a talajfertőzéseket. Emellett új antibiotikumok megtalálásának lehetőségéről is gondoskodnak.
Wim van der Putten professzor, a szakértői bizottság elnöke megjegyezte: nem szabad a talajokra korlátlanul rendelkezésre álló erőforrásként gondolni. Ha leromlanak, nem újíthatók meg, legalábbis nem a mi életünk során.