Érdekes és minden bizonnyal sokakat érintő ügyben hozott döntést a minap az Európai Unió bírósága: a luxembourgi fórum az internetes megosztások témaköre kapcsán foglalt állást.
Az uniós bírákat a müncheni első számú regionális bíróság kereste meg, mégpedig egy német könyvkiadó igénye miatt. A könyvkiadó azt követelte egy magánszemélytől, hogy az érintett térítse meg a cég kárát. A kár pedig abból származott, hogy a szóban forgó magánszemély internetes hozzáférésén keresztül valaki egy fájlmegosztó weboldalon tulajdonképpen korlátlan számú felhasználóval osztotta meg a cég egyik hangoskönyvét.
Említésre méltó a magánszemély védekezése, az érintett ugyanis egyrészt vitatta, hogy ő maga sértette volna meg a szerzői jogokat, másfelől úgy érvelt: a vele együtt lakó szüleinek is volt hozzáférése az internetkapcsolathoz, arra ugyanakkor utalást sem tett, hogy a családtagok mikor és milyen keretek között használták az internetet. A magánszemély érvelése kapcsán érdekes megjegyzést tett a müncheni bíróság, a német bírák ugyanis felidézték a szövetségi legfelsőbb ítélkező fórum ítélkezési gyakorlatát. Eszerint pedig a családi élet védelméről szóló alapvető jog alapján az illető védekezése elegendő ahhoz, hogy a felelősség alól mentesüljön.

Az eddigi kifogások, védekezések a jövőben nem biztos, hogy elegendők lesznek
Fotó: Reuters
Az Európai Bíróságnak azt kellett megállapítania, hogy erre a helyzetre milyen választ lehet adni az uniós jog alapján. A luxembourgi bíróság kimondta: ellentétes az uniós joggal az olyan nemzeti jogszabály, amely mentén azért nem állapítható meg valakinek a felelőssége a szerzői jog megsértése miatt, mert arra hivatkozik, hogy internetkapcsolatát családtagjai is használhatták.
Az uniós bíróság szerint igazságos egyensúlyt kell találni a különböző jogosultságok között, vagyis – ebben az ügyben – egyrészt garantálni kell a szellemi tulajdonjog védelmét és a hatékony jogorvoslathoz való jogot, miközben nem sérülhet a magánélet és a családi élet tiszteletben tartásához való jog sem.
Egyensúlyról – olvasható ki a luxembourgi határozatból – ugyanakkor nem lehet beszélni olyan helyzetben, amikor a tagállam bírósága nem rendelheti el a családtagok magatartásáról szóló bizonyítékok beszerzését, s ezzel lehetetlenné válik a szellemi tulajdonjog megsértésének megállapítása, valamint a jogsértés elkövetőjének azonosítása. Az uniós ítészek szerint az volna helyes, ha olyan más jogorvoslat is rendelkezésre állna, amivel az ilyen esetekben úgy állapíthatnák meg a polgári jogi felelősséget, hogy nem avatkoznak be elfogadhatatlan módon annak a családi életébe, akié az internetkapcsolat.
A német ügyben most a müncheni bíróságnál pattog a labda: a luxembourgi döntés alapján a fórumnak meg kell vizsgálnia, hogy a helyi jogban léteznek-e más eljárások és jogorvoslatok, amelyek lehetővé teszik a szerzői jog megsértésének megállapítását és azt, hogy elrendeljék a jogsértés elkövetőjének azonosításához szükséges információk beszerzését.