Csalódást keltő adatok jelentek meg a héten az eurózóna főbb gazdaságaiból. A harmadik negyedévben a monetáris tömb GDP-je összességében 0,2 százalékkal növekedett negyedéves összevetésben a megelőző három hónap 0,4 százalékához képest, miközben az 1,1 százalékos októberi maginflációs mutató is mérsékeltnek tekinthető, noha utóbbi nagyjából megfelelt az elemzői várakozásoknak.
Franciaország GDP-je mindössze 0,2 százalékkal nőtt a vizsgált időszakban, miközben a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő Olaszország bővülése gyakorlatilag lenullázódott, és jó eséllyel Németországban is nulla közeli vagy akár negatív lehetett a bővülés üteme. Ralph Solveen, a Commerzbank közgazdásza szerint a visszafogott adatok elsődleges oka a nemzetközi kereskedelemben található.
Mivel az eurózóna tagországaiban nem érzékelhető a belső kereslet csökkenése és nincsenek ilyen irányú várakozások sem, a visszaesés oka vélhetően a kínai kereslet csökkenése volt. Solveen szerint ezzel a hatással a továbbiakban is számolni kell, viszont ez önmagában rövid távon nem feltétlenül jár katasztrofális következményekkel, mivel a kínai kormányzat aktívan beavatkozik a gazdaság támogatása érdekében a nemzetközi gazdasági szankciók ellensúlyozásáért.
A visszafogott növekedéssel összefüggésben az eurozóna inflációs adatai is legfeljebb mérsékeltnek mondható növekedést mutattak. A térség maginflációs mutatója októberben 0,9 százalékról 1,1 százalékra gyorsult. Ez megfelelt a várakozásoknak, egyben hatéves csúcsot is jelent, viszont az adatok továbbra sem mutatják azt az ütemet, amivel elérhető lenne az Európai Központi Bank (EKB) kétszázalékos célja, így ez, továbbá az alacsony növekedési ráta ismét felveti annak a lehetőségét, hogy az eurózónában a vártnál később kezdődhet meg a kamatok emelkedése.
Jan von Gerich, a Nordea elemzője szerint a most megjelent adatok, illetve az egyéb bizalmi mutatók visszaesése egyre inkább arra utal, hogy lassulás vár az eurózónára. Ezzel az EKB arra kényszerülhet, hogy újragondolja eddigi iránymutatását. Az EKB jelenlegi gazdaságélénkítő eszközvásárlási programja az év végén befejeződik, a piaci szereplők ezt követően jövő szeptemberben számítanak a kamatok emelkedésére.
Gerich szerint amennyiben a maginfláció a továbbiakban is elmarad a remélt értékektől, az EKB inkább újabb likviditásbővítő eszközöket vethet be. Tuuli Koivu, a Nordea egy másik szakértője szerint emellett ismét felmerül, hogy a most vártnál még későbbre tolódik az EKB kamatemelése.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) politikájában is elsősorban az EKB iránymutatása a meghatározó. A monetáris tanács a közelmúltban újrafogalmazta fő iránymutatását, ennek értelmében már látja eddigi különutas, a feltétel nélküli lazítás elvét követő gyakorlatának végét, és kész a szigorításra eszköztárának átalakításával egyetemben. Ezzel együtt még nem lépett a szigorítás irányába, a háromszázalékos inflációs cél tartós elérése 2019 második felére várható, a tanács addig a mostani alacsony kamatszint fenntartását tartja indokoltnak. Az EKB-ra nehezedő nyomás és az ezzel járó eltolódó eurózónás kamatkorrekció az MNB-nek is további mozgásteret biztosíthat.