– Az elmúlt hetekben, hónapokban komoly szakmai vita alakult ki a 2014 tavasza óta élő új polgári törvénykönyv (Ptk.) kapcsán: a kormányzat módosítaná a civil kódexet, egyes szaktekintélyek viszont vehemensen ellenzik a változtatást. Miért írnák át a paragrafusokat?
– A jogrendnek mindig követnie kell az élet, a gazdasági helyzet változásait, s ez alól a Ptk. sem kivétel. Az elmúlt két év gyakorlata megmutatta, melyek azok a pontok, ahol a változtatás elkerülhetetlen. Ilyenek például a zálogszabályok, vagyis azok a rendelkezések, amelyek azt szabják meg, hogy a hitelező milyen vagyontárgyakat és milyen módon kérhet a kölcsön fedezetéül. A hitelezés távolról sem a bankok egyedüli érdeke: szüksége lehet például pénzre bármely vállalkozásnak. Korábban, a régi Ptk. szabályai szerint a gazdasági szereplők olcsón és biztonságos keretek között vehettek fel kölcsönt gépeikre, készletükre, más értékükre. Erre a mai szabályok szerint nincs megfelelő lehetőségük, ami akár ahhoz is vezethet, hogy egyes cégek végül kénytelenek lehúzni a redőnyt. A szabálymódosítások tehát a gazdasági növekedést szolgálják. De a mostani időszak hitelfelvevői között találhatunk számos, saját otthonra vágyó családot is. A hitelezés beindítása, a folyamat biztonságának növelése és költségeinek csökkentése – ezek alapján – társadalmi érdeknek is nevezhető.
– Ha már a társadalmat említette: a módosítás ellenzőinek egyik érve szerint az új Ptk. megváltoztatása miatt meginoghat a jogkereső közönség bizalma. Elveszhet a kódex tekintélye.
– Nem hiszem, hogy ettől tartanunk kellene. Mindennapjaik során az állampolgárok megannyi jogviszonyban vesznek részt, a legtöbb ilyen helyzetet sokan talán fel sem ismerik. Valószínűleg nem is foglalkoztatja őket. A jognak úgy kell szabályoznia az élet eseményeit, hogy a paragrafusok a lehető legjobb helyzetbe hozzák a részt vevő cégeket és magánszemélyeket. A cél így többek között az, hogy érintettek gyorsan és olcsón, de biztonságos keretek közt juthassanak hozzá a különféle lehetőségekhez. A Ptk. módosításakor ez a szempont vezérli a kormányt. Hozzáteszem: a változtatások szakmai megalapozottságát nagyban segíti, hogy véleményt mondott már a kérdésről a bírósági hivatal, a nemzetgazdasági tárca, a jegybank és a pénzvilág több szereplője.
– A törvényhozás mikor szavazhat?
– A témakör napirenden van. Úgy vélem, az Országgyűlés az idén biztosan állást foglalhat a Ptk. módosításáról.
– A képviselőháznak egy másik, hitelezést, pénzügyeket érintő kérdésben is döntenie kell. Nemrégiben került a parlament elé az az indítvány, amely újabb fél évet adna az adósoknak, hogy csatlakozzanak a családi csődvédelemhez. Egyesek szerint a határidő megnyújtása nyílt beismerése annak, hogy a megoldás megbukott. Ön is így látja ezt?
– Távolról sem. A családi csődvédelem ügyében több szempontot kell egyszerre figyelembe venni. Először is azt, hogy ez a módszer csak egy a sok adósmentő lehetőség közül. A kormánynak az elmúlt öt évben az volt az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy megszüntesse a devizakölcsönöket. A hitelkonstrukció bonyolult volt és tömegek vettek benne részt, felszámolása ezért nem mehetett egyik napról a másikra. Garantálni kellett, hogy a devizahitelek kivezetésének folyamata alatt se kerüljenek utcára az érintettek. A tavalyi forintosításig ezért védte a végtörlesztés, a kilakoltatási moratórium és az árfolyamgát a családokat. Sokaknak azonban a devizahitelek eltörlése után sem oldódott meg minden gondjuk, számukra a Nemzeti Eszközkezelő és a családi csődvédelem kínál most kiutat. A magáncsőd tehát egy elem a sok közül. Úgy vélem egyébként, hogy kudarcról igazán akkor beszélhetnénk, ha tízezrével jelentkeztek volna az adósok a kormányhivataloknál.
– Eddig mennyien jelentkeztek?
– A csődvédelem iránt mind nagyobb az érdeklődés, s mára a háromszázötvenet is megközelítette azoknak a családoknak a száma, amelyeket oltalmaz a szabályrendszer. A létszám értékelésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az érintett családok önkorlátozást vállalnak, mégpedig több évre. Igaz, a rendszer cserébe azt kínálja, hogy az időszak végére kikerülhetnek az anyagi szorításból, leküzdhetik adósságaikat. Mindezt úgy, hogy közben életszínvonaluk nem süllyed az átlagos alá. Magam egyébként arra számítok, hogy a következő időkben egyre emelkedni fog a csatlakozók száma. A kudarc kérdésére visszatérve: ha a csődvédelem néhány száz családot megment az utcára kerüléstől, már megérte a bevezetése.
– A bírósági végrehajtói kar vezetője éppen a Magyar Időknek beszélt először arról, hogy szívesen átvennék a csődvédelem teendőit a kormányhivataloktól. Így – a végrehajtók szerint – hatékonyabb volna a rendszer. A tárca elgondolkodott az ötleten?
– A magáncsőd talán akkor lehet a legsikeresebb, ha az adósok fenntartások nélkül megbíznak az ügyüket intéző állami vagy más alkalmazottakban. A kormányhivataloknál – a szaktudás mellett – ez a feltétel is adott. Úgy vélem, szervezeti változtatásra így nincs ok.
– Az év végén számottevő változtatásra szánta el magát a kormány: új végrehajtói díjszabást adtak ki. Hogy módosultak a végrehajtókat megillető tételek?
– Több esetben is számottevően csökkentek az összegek. Az ötmillió forint alatti követeléseknél például tízről egy százalékra zsugorodott a jutalék, de a korábbinál jóval kevesebb jár a végrehajtónak akkor is, ha banki úton, vagyis egyszerűen be tudja hajtani a tartozást. A változtatások az elvégzett munkával arányos fizetséget szabnak meg, ami – azt hiszem – a végrehajtóknak sem jelenthet érdeksérelmet. Az adósoknak viszont biztosan könnyebbséget hoz.