A termesztéstechnológia, a tápanyagellátás és a növényvédelmi technológia javításával jelentősen növelni lehetne a búzatermés mennyiségét. A jelenlegi 5-5,4 tonnás hektáronkénti átlagtermés helyett akár 6,5-7 tonnányi gabona is teremhetne átlagosan – hívta fel lapunk figyelmét Bedő Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Központ Mezőgazdasági Intézetének kutatóprofesszora. A szakember szerint ezzel ismét megközelíthetnénk a nyugat-európai termelési szintet. Napjainkban a búzafajtákban meglévő genetikai lehetőségek alig 50-55 százalékát használják ki a gazdaságok, ezt a megfelelő irányú nemesítéssel 60-70 százalékra lehetne növelni.
Bedő Zoltán szerint a gabonakutatásban ma a klímaváltozásról esik a legtöbb szó, a világ búzakutatóinak ez az egyik legnagyobb kihívása. – A növénynemesítést az eddigieknél szélesebb alapokra kell helyezni, a kutatást pedig nem az új búzafajták előállításával kell kezdeni, hanem génbanki kutatással, a klímaváltozás okozta megváltozásokhoz adaptálódó gének elkülönítésével és azok felhasználásával – emelte ki. A klímaváltozás hatásaira való felkészülésben jól állunk. Jó példa erre egy veszélyes betegség, a szárrozsda megjelenése Afrikában. A teljes termés megsemmisítésére képes fertőzés már a közel-keleti régiót is elérte, s csak idő kérdése, hogy Európába is eljusson. A martonvásári kutatóknak azonban már sikerült kifejleszteniük azt a búzafajtát, amely ellenáll a szárrozsdabetegségnek.
A magyar búzanemesítés egyébként világszínvonalú, a hazai fajtákat Franciaországtól kezdve Oroszországig, Európa több országában, különösen a szomszédos országokban termesztik sikeresen. A világ szinte minden fontos búzatermelő régiójában – Észak-Amerikától Európán át egészen Kínáig és Japánig – felhasználják a martonvásári búzákat a genetikai alapok bővítésére, az új fajták létrehozására a fajta-előállító keresztezési programokban. Elsősorban ott keresik a martonvásári búzát, ahol a jó malom- és sütőipari minőségre törekednek a gabonaiparban – emelte ki Bedő Zoltán. A kutatásban előtérbe helyezik a régi magyar fajtákat is. A bánkúti búzák például nagy karriert futottak be a két világháború között, elsősorban kiváló sütőipari minőségükkel, valamint stabil rozsda- és fuzárium-ellenállóságukkal. Ezek a tulajdonságok nagyszerű lehetőséget jelentenek a mai búzanemesítőknek is.
– A régi fajták, tájfajták önmagukban már nem versenyképesek a termesztésben. A bánkúti búzákat a múlt század hatvanas évei óta nem használják a gazdák, a kombájnok elterjedésével ugyanis nem tudták a megdőlésre hajlamos terményt betakarítani. A tulajdonságait azonban felhasználták a modern búzafajták előállítása során – jegyezte meg a kutatóprofesszor. A hazai gyakorlatban a kilencvenes évek második felében sikerült kialakítani egy új minőségi szemléletet a nemesítésben. A martonvásári kutatók egyszerre törekednek a nagyobb termés elérésére, valamint a jó malom- és sütőipari minőségű búzafajták létrehozására. Ezek az eredmények ma már a gyakorlatban is beigazolódtak, így a gazdálkodóknak nem kell választaniuk a mennyiség és a minőség között. Bedő Zoltán szerint a cél, hogy a magyar búza legyen bőtermő és jó minőségű is egyben.