– Az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) idén hároméves tervvel állt elő, amellyel tagvállalatai és az ország gazdaságának előremozdítását tűzte ki célul. Mik a fő területek, ahol kiugrási lehetőséget látnak?
– A kamara 26 éve, megalapítása óta Magyarország versenyképességének javítását tekinti fő céljának. Az elkészült stratégiai tervvel szeretnénk egyértelművé tenni, mely területekre fókuszálunk, hol érezzük úgy, hogy a tagvállalatokkal közösen jelentős javulást tudunk elérni. A cél, hogy tíz év alatt tíz helyet lépjünk előre a nemzetközi versenyképességi rangsorban. Ehhez elő kívánjuk segíteni az új befektetéseket, az oktatást, az innováció támogatását és az egészség megőrzését egy kiszámítható, befektetésbarát közeg részeként.
– A kiszámítható gazdaságpolitikát a vállalati szektor évtizedek óta folyamatosan számon kéri a mindenkori kormányokon. Jelen helyzetben épp nincsenek nagy átalakítások, a költségvetést is majd egy teljes évvel előre kidolgozták. Miben kellene még ennél is kiszámíthatóbbnak lenni?
– Azt szeretnénk, hogy a kormány értse a vállalatok hosszú távú stratégiáját, gondolkodását, érvrendszerét, és ebben legyen partner. A szándék azonos, egy hajóban evezünk, de sokszor nem egy nyelvet beszélünk, bár a párbeszéd az évek során sokat javult a cégek és a kormány között. Úgy látjuk, jelenleg a legfontosabb terület a cégeknek az oktatás és a munkaerőpiac. Én is meglepődtem, hogy milyen komoly munkaerő-problémával küzdenek tagvállalataink, ami minden jel szerint csak rosszabbra fordul az oktatásba történő beavatkozás hiányában. A megkérdezett elektronikai gyártócégek 70 százalékban a munkaerő-problémát hozták fel mind a mérnökök körében, mind a gyártásban. Az SSC-kben, a szolgáltató központokban is hasonlóan komoly a probléma, nagyon sok a betöltetlen munkahely. Egy vidéki, gyártással rendelkező tagvállalatunk 500 embernek tudna munkát biztosítani. Számos területen hiány van a jelentkezőkben és a szakképzett munkaerőben, és hiába teszünk sokat az oktatás javításáért, annak nem mutatkozik meg azonnal a hatása. Mi azt valljuk, hogy egy probléma megoldása nemcsak a kormány feladata, hanem közös ügyünk, így együtt kell tennünk érte, ki-ki ereje, tudása szerint. Mi magunk évek óta élő párbeszédet folytatunk a középfokú és a felsőoktatás szereplőivel, bevonva a vállalati szektort és a kormányzatot. Ennek szellemében november 19-én száz iskolaigazgatót és tanárt megszólító eseményt tervezünk a Nemzeti Befektetési Ügynökséggel és az Emberi Erőforrások Minisztériumával közösen, amelynek címe Versenyképes oktatás. 2011 óta több ezer budapesti és vidéki diákot értünk el a nyelvi képzést és a karrierorientációt támogató Nyelvi és karrier nagykövet programunkkal. Tehát amellett, hogy az AmCham és 360 tagvállalata a témát napirenden tartja minden fórumon, mi magunk is sokat teszünk a helyzet javításáért.
– Ha nem jelentkeznek elegen, a piaci logika alapján nem azzal kellene válaszolniuk a vállalatoknak, hogy több fizetést ígérnek?
– Látva a nemzetközi piaci viszonyokat, ennek sajnos nincs realitása. Vannak viszont egyéb belföldi tényezők, amelyek komoly problémát jelentenek. Például eljutottunk odáig, hogy a közmunkaprogram versenytényezővé vált a piac számára. Ez a lehetőség sok embert elcsábít a könnyebb megoldáshoz, ami mellett nyilván még dolgozik feketén. Közmunkásként sokkal alacsonyabb követelményeknek kell megfelelni, mintha valaki piaci vállalatnál dolgozna. Alacsony a munkaerő mobilitása, és ha megkérdezzük bármelyik nagy cég vezetőjét, szinte kivétel nélkül a munkaerővel kapcsolatos nehézséget jelölik meg legfőbb gondként. Az SSC-k esetében az látszik, hogy egyes ottani munkakörökhöz elég lenne középiskolai végzettség, amire karrier is építhető, ám ezeknél a jelentkezőknél rendre hiányzik a megfelelő idegennyelv-tudás. Ezért vesznek fel a központok egyetemet végzetteket, akik bizonyos munkakörhöz viszont túlképzettek, így sokan elvándorolnak. Egyre inkább az látszik, hogy a cégek csak egymástól tudják elcsábítani a munkavállalókat.
– Milyen megoldási javaslataik vannak?
– Szeretnénk, hogy a vállatok továbbképzési hozzájárulása lehessen célzott. Sokkal hatékonyabban lehet elkölteni ezeket a pénzeket, ha nem egyetlen nagy kalapban van az összeg, hanem a helyi iskolákkal közösen lehet a képzésbe bevonni a vállalati szektort. Több olyan lehetőséget szervezünk, amelyek révén a diákok már korán megismerkedhetnek egyes cégek működésével. A diákoknak szükségük is van egy ilyen jellegű munkahelyi orientációra, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a reáltárgyak oktatása. A nyelvoktatásban is lemaradások vannak, ezen a téren minden bizonnyal már azzal számottevő eredményeket lehetne elérni, ha megemelnék az iskolákban a kötelező óraszámot, emellett a pedagógusokat is jobban továbbképeznék.
– A múlt héten rendezték meg az első Business meets Government csúcstalálkozót. Ez a rendezvény hogyan illeszkedik céljaikhoz?
– A találkozót a Nemzeti Befektetési Ügynökséggel, valamint a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanáccsal közösen szerveztük meg azzal a céllal, hogy a vállalati és az államigazgatási szektor közötti párbeszéd és kooperáció erősödjön. A konferenciát Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nyitotta meg, aki elmondta, olyan kidolgozott javaslatokat vár tőlünk, amelyekkel növelhető Magyarország versenyképessége a befektetésekért vívott küzdelemben. Ennek eszköze azon kitörési pontok meghatározása és kormányzati szintre továbbítása, amelyek segítségével Magyarország tíz éven belül tíz helyet javíthat a versenyképességi világranglistán elfoglalt helyezésén. Ezeket a pontokat szakmai panelbeszélgetéseken dolgozták ki a résztvevők – a kormányzat képviselői, vállalati topvezetők és szakértők –, figyelembe véve a társszervezők korábbi szakmai ajánlásait. A javaslatok között a négy fő téma a befektetési környezet, a munkaerőpiac, a digitális gazdaság és az innováció volt.
– Mik a terveik 2016-ra?
– Folytatjuk a kormánnyal és a vállalatokkal való párbeszédet, hiszen jelenleg a közös gondolkodás, a problémafelvetés szakaszában vagyunk, ami egy hosszabb folyamat. A kitörési pontok meghatározását követően pedig a vállalati szektorral közösen fogunk mi magunk is dolgozni az ország fejlődéséért, ahogy eddig is tettük.