Az Európai Unió bírósága az utóbbi években már számos magyar devizahitelügy részleteit tekintette át, és egyes esetekben lényeges, a hazai viszonyokat alapjaiban befolyásoló döntést hozott. Február elején újabb, jelentősnek tűnő devizakölcsönper került a luxembourgi székhelyű ítélkező fórum elé, a majdani határozat egy idehaza régóta vitatott kérdésre adhat választ. Ez pedig az: összeegyeztethetők-e az EU irányelvével azok a korábbi hitelszerződési pontok, amelyek kizárólag és teljes egészében a magyar adósokra hárították az árfolyamváltozást, vagyis azoknak a nemegyszer horribilis többletkiadásoknak a viselését, amelyek amiatt keletkeztek, hogy a válság idején az egekbe szökött az euró és a svájci frank értéke.
A kérdés megválaszolása most annyiban összetettebb, hogy a devizahitelek okozta társadalmi kártételek felszámolásáért a kormányzat az utóbbi időkben több jogszabályt is megalkotott. Ezek rendezték például az egyoldalú szerződésmódosítás és az árfolyamrés témakörét, emellett elrendelték az elszámolást, majd a fogyasztói tartozások forintosítását. – Az Európai Bíróságot a Fővárosi Ítélőtábla kereste meg egy jogértelmező kéréssel
– mondta kérdésünkre a részletekről a luxembourgi testület munkatársa, Lehóczki Balázs. Tájékoztatása szerint a magyar bíróság egy perben jelenleg azt vizsgálja, miként kell megítélni az uniós jog alapján azokat a szerződéses kikötéseket, amelyek az árfolyamkockázat viselését kizárólag a fogyasztóra hárítják. A fő kérdés az, hogy az ilyen passzusok alkalmazását megengedik-e az EU fogyasztóvédelmi előírásai, vagy éppenséggel tiltják. Ha ugyanis tiltják, nincs fogyasztói kötelezettség.
Az eset megítéléséhez a magyar ítélőtábla több kérdést is feltett az Európai Bíróságnak. A táblabíróság szeretné megtudni például: vizsgálható-e egyáltalán az árfolyamkockázat ügye azok után, hogy a devizahitel-szerződések tartalmát a magyar törvényhozás az elmúlt években jogszabályok révén több ponton is lényegesen megváltoztatta. A magyar bíróság azzal kapcsolatban is iránymutatást vár Luxembourgból, hogy a pénzügyi intézmények a devizahitel-szerződések megkötésekor eleget tettek-e a világos és érthető megfogalmazás követelményének, amikor a fogyasztóknak általános jellegű tájékoztatást adtak a devizában való eladósodás kockázatairól. Problémát okozhat-e például az, hogy elmaradt a figyelmeztetés a svájci frank sajátosságairól, így arról, hogy a tapasztalatok szerint ez a deviza a pénzügyi válságok idején rendszerint jelentősen felértékelődik.
Nagyjából egy év múlva újabb fontos ítéletet hirdethetnek ki a luxembourgi döntéshozók
A Fővárosi Ítélőtábla ezeken túl még egy igazán fontos felvetésre vár választ. Lehetséges-e, hogy a fogyasztók azért nem láthatták előre ténylegesen a fizetési kötelezettségeiket, mert a bankok az árfolyamkockázatot, az árfolyamrést és az egyoldalú szerződésmódosítási jogot egyszerre szerepeltették devizahitel-szerződéseikben.
Lehóczki Balázstól megtudtuk, hogy az uniós bíróság eljárása jelenleg a kezdeti szakaszában tart. A luxembourgi ügymenet átlagos hosszából kiindulva az uniós válaszokra nagyjából egy évet kell várnia az ítélőtáblának és ezzel a hazai közvéleménynek. Talán nem nagy merészség megkockáztatni, hogy az érdeklődés nem lesz majd csekély, korábbi becslések szerint ugyanis az árfolyamváltozás miatt százmilliárdos nagyságrendű kártétel keletkezett idehaza, a devizahitelek okozta kiadások legnagyobb részét ez a sokat vitatott megoldás okozta.
