A Thinkgrowth, a gyors növekedésű cégeket ötletekkel, történetekkel, háttéranyagokkal segítő nemzetközi honlap több mint 100 elbukott startup adatait vizsgálva szedte össze, hogy mi volt bennük a közös, ami miatt kudarcot vallottak. Az első és legkomolyabb probléma, ha kiderül, hogy végül is nincs piaca a tervezett terméknek. Mielőtt túl sok időt, energiát és pénzt ölnének egy ötlet megvalósításába, meg kell vizsgálni, hogy egyáltalán érdekel-e annyi embert a végtermék, hogy életképes céget lehessen erre alapítani.
A startupok túlnyomó többsége nem éri meg a három évet, vagyis minden induló vállalkozásnak számításba kell vennie, hogy három éven belül elbukhat. Amikor egy kezdő cég elbukik, úgy tűnik, mintha egyik napról másikra történne a dolog, pedig a problémák nagy része előre látható és kivédhető, és a lejtmenet általában jóval korábban kezdődik, mint azt észreveszik. A B2B cégek (business to business, azaz cégek közötti szolgáltatás) átlagosan négy év után mennek tönkre, a B2C cégek (bussiness to customer, magánvásárlóknak kínált áru vagy szolgáltatás) pedig három év után.
Aki el akarja kerülni a meglepetéseket, annak alaposan kell terveznie. A piac hiánya a legjobb ötletet is halálra ítéli. Tudni kell, hogy mekkora a leendő célcsoport, előzetes validációt, azaz felmérést kell végezni, hogy a lehetséges vásárlók valójában mit akarnak és azért mennyit hajlandók fizetni. Sok elbukott startup dolgozott a termékén úgy, hogy fejlesztőket, marketingeseket alkalmazott, de indulás előtt nem mérte fel alaposan az üzleti környezetet.
Megeshet az is, hogy a lehetséges vásárlók kedvezőbb képet festenek a maguk hajlandóságáról, mint ami a valóság. Hiába mondják a felmérés során, hogy tetszik nekik az ötlet, ha a végén nem veszik meg. Óvatosan meg kell vizsgálni a viselkedésüket: ha nincs meg bennük a kellő kezdeményezőkészség, hogy maguktól próbáljanak meg tenni valamit, akkor az új, szokatlan terméket vagy szolgáltatást sem fogják megvenni, akármilyen szépeket mondanak róla egy közvélemény-kutatás során.
Sok jó ötlet azon bukik el, hogy nem foglalkoznak kellőképpen a marketinggel. Nem igaz, hogy egy jó vállalkozó mindenhez ért, vagy hogy a jó bor cégér nélkül is eladja magát. Lehet, hogy a startupper mint magánember jó posztokat tud írni a privát oldalára, amiket sokan lájkolnak, de ettől nem lesz marketingszakértő. Lehet a termék szuper, a validáció sikeres, ha nem jut el az emberek szeme, keze, orra elé megfelelő marketinggel, nem fognak fellendülni az eladások. Szakemberekre kell bízni ezt a feladatot.
Az üzleti startupok 20, a magánvásárlókat megcélzó startupok 15 százaléka rosszul becsüli meg a szükséges büdzsét, és elfogy a pénze. Kezdő vállalkozóknak nem érdemes pénzt kiadniuk olyan felesleges dolgokra, mint irodabérlés, alkalmazottak, névjegykártya, üzleti biztosítások, de főleg olyan termék fejlesztésére, amiről nem bizonyosodott be, hogy meg is veszik.
Vannak, akik túl sokáig ringatják magukat olyan álmokba, amelyekről kiderül, hogy nem életképesek. Senki sem szereti, ha elbukik az ötlete, a projektje, a cége, de tudni kell időben felismerni, hogy mikor kell leállítani a folyamatokat. Minél gyorsabban hoznak döntést a biznisz lezárásáról, annál kevesebb kár keletkezik. Ezt az üzleti angolban stop lossnak nevezik, amit a tőzsdei kereskedés során is használnak.