– Negyedszázada járom Rudabányát, tehát tudtam, milyen jellegű anyagot kell gyűjtenem. Ahhoz, hogy ezt az ásványt megtaláljam, több kiló követ, (elsősorban azok apró üregeit) néztem át mikroszkóppal. Valójában egy másik, szintén nagyon ritka fajt kerestem, de olyat találtam, amelyik színében, tulajdonságaiban eltért a lelőhelyen ismert fajoktól. Ezután átadtam a mintát Szakáll Sándornak, aki már az első vizsgálatok után nagy örömmel közölte, hogy ez tényleg érdekes ásvány – idézte fel Koller Gábor pilisborosjenői amatőr ásványkutató, hogy miként bukkant hét éve a különleges ásványra Rudabányán.
Azt, hogy nemcsak a lelőhely, hanem a tudomány számára is újdonságról van szó, a kutatók határozták meg. Ilyen esetben két szempontból vizsgálódnak: egyrészt milyen a minta kémiai összetétele, illetve a szerkezete. – Az új anyagról kiderült, hogy olyan a szerkezete, amelyet korábban még nem ismertek, innentől vált igazán izgalmassá a dolog. Előzetes műszeres vizsgálatokkal már az elején megállapítottuk, hogy új ásványról van szó, azonban a Nemzetközi Ásványtani Társaság kívánalmainak megfelelő vizsgálatokkal csak tavaly készültünk el – tájékoztatta lapunkat Fehér Béla mineralógus, a miskolci Herman Ottó Múzeum osztályvezetője.
A téma lezárását az segítette elő, hogy a kutatásba bevonták a bécsi egyetemen dolgozó Herta Effenbergert, aki lényegében feltette az i-re a pontot. Új ásványként való elfogadásához a vizsgálati adatokat tavaly szeptemberben juttatták el a Nemzetközi Ásványtani Társasághoz, ahonnan januárban kapták meg a hivatalos értesítést az új ásványfaj elfogadásáról. Megtudtuk, hogy ritkasága és jelentéktelen mennyisége miatt a rudabányaitnak ipari hasznosítása biztosan nem lesz, ugyanakkor tudományos szempontból jelentős, hiszen hozzájárul az egykori vasércbánya egy adott érctípusának jobb megismeréséhez.
A mostanihoz hasonlóan hét évvel ezelőtt is világraszóló eredményként jelentették be a szakemberek három új hazai ásványfaj felfedezését. Az egyik a nehezen kimondható nevű ammóniomagneziovoltait volt, a másik a klajit, a harmadik a kabazit-Mg. A klajit névre keresztelt ásvány például a recski Lahóca-hegyről származó, víztartalmú réz-mangán-arzenát. A példányt Klaj Sándor pécsi bányász és ásványgyűjtő találta tizenhét évvel ezelőtt, ezért róla nevezték el a leírók: Szakáll Sándor, Fehér Béla és Mádai Ferenc. Szakáll Sándortól, a Miskolci Egyetem tanszékvezető professzorától tudjuk, hogy a 2010 körül leírt új ásványok közül a klajitot a csehországi Jáchymovban, míg az ammóniomagneziovoltaitot egy USA-beli lelőhelyen is megtalálták.
Tíz évvel ezelőtt egy másik, ugyancsak Magyarországon felfedezett ásványt mutattak be. A kochsándorit névadója a Szegedi Tudományegyetem egykori professzora, Koch Sándor volt. Az ásványt 2004-ben találta Kövecses-Varga Lajos földrajztanár és amatőr ásványgyűjtő a mányi eocén korú szénbánya meddőhányóján. Koch Sándor mellett más magyarokról is neveztek el ásványokat, de azokat már a mai Magyarország határain kívül találták meg. Ilyen például a krennerit, amely Krenner József geológus nevét őrzi, míg a klebelsbergit Klebelsberg Kunó egykori vallás- és közoktatásügyi miniszternek állít emléket. Semsey Andor, a nagy ásványgyűjtő-mecénás nevét két ásvány is őrzi – egyik a semseyit, másik az andorit.
Mindkettőt Krenner fedezte fel a Felsőbányáról (Románia) származó ércek vizsgálata során.
De miért nem kollerit, esetleg kollergáborit lett az új ásvány neve? A szakma szabálya szerint a névadás a leírók joga. – Mint megtalálónak volt beleszólásom a névadásba. Abban egyetértettünk az új ásványt leíró Szakáll Sándorral, hogy Rudabánya megérdemel egy nevet, hiszen az ásványokban leggazdagabb magyar lelőhelyről van szó, és már rég vártunk erre a pillanatra – tájékoztatott Koller Gábor, aki szerint ez az eredmény közös munka gyümölcse, amelyben ő mint megtaláló ugyanúgy egy láncszem, mint azok a szakemberek, akik az ásvány műszeres vizsgálatában részt vettek.
A világon körülbelül ötezer ásványfajt ismerünk, számuk évente átlagosan 50-70 újjal gyarapszik, hála a lelkes ásványgyűjtőknek és az egyre jobb műszerekkel rendelkező kutatóknak. A korszerű berendezésekre legalább akkora szükség van, mint a lelkesedésre, hiszen általában egy milliméternél kisebb szemcséket kell meghatározni.