„Sitkey György tudván, látván maga fogyatkozott állapottyát, maga táplálására, pörlekedéseire, jószága oltalmazására meg kezeléseire és kiváltására való elégtelenségit” úgy döntött, hogy birtokait életfogytig tartó ellátás fejében átadja Galántai Esterházy Mihálynak, Darabos Lászlónak és Máriának.
Erre a döntésre 1664-ben jutott, ennek, valamint az azóta eltelt háromszázötvenhárom évnek, a töröknek, a németnek és az orosznak eredményeképp György késői leszármazottja kerékpáron érkezett a kastélyhoz, ahol nem várta megvetett ágy és nyársra húzott tinó, ettől teljesen függetlenül dobbant meg a szíve a kastély láttán. A ma a Kovács család birtokában levő, gyönyörű szépen felújított, többször átépített kastély egyike azon épületeknek, ahol egy pillanatra megáll az idő.
Ma szállodaként működik, a falu szívében áll, megkerülhetetlen, ugyanakkor roppant nyugalmat áraszt. Régi várfal veszi körül, amelyre repkény fut fel, az a klasszikus, amely a mesékből rémlik mindenkinek, és a birtok egykori méretéről árulkodik, hogy még a szomszédos kertekben is hosszan húzódik a várfal, kacskaringósan, pedig ma már a Hunyadi utca is keresztülhalad rajta. A falon kívül pedig ott áll a kápolna, amelyért Balázs Fecó egykor összetrombitálta a magyar rockereket, hogy az omladozó épület régi szépségét megmutathassa a világnak.
A kápolna nem része a kastélynak, attól kissé távolabb áll, a XIX. század végén Felsőbüki Nagy Sándor és Weidgang Teréz, a kastély akkori tulajdonosai építtették. Csakhogy a magyar balsors nem kedvezett a téglából és homokkőből készült kápolnának, az összeomlás szélén állt, amikor a Korál énekese és Kovács Ferenc, a sitkei kastély tulajdonosa úgy döntött: meg kell menteni. A Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület azóta 30 koncertet tartott a kastély melletti lankás domboldalon, idén tartják a 31. összejövetelt a hagyományoknak megfelelően augusztus utolsó szombatján, 26-án.
A kápolna tehát megmenekült az enyészettől, a kálváriát felújították, és bár még ráfér az épületre a további munka, a rockerek és a segítőik olyan mozgalmat hoztak létre, amely alapján lehet bízni benne, hogy a homlokzat és a két torony is kész lesz néhány év múlva. Akik szeretik, úgyis tudják, hogy kik fognak zenélni, a Lord, a Moby Dick, az Edda, a Kalapács, az Ossian, a Bagatell, a Red Rockets és a Pair o’Dice. Akik nem, azok pedig remélhetőleg megszeretik.
A kápolnát először egy helyi lakos, Ódor Zoltán akarta megmenteni, de az akkor szükséges 63 ezer forint túl sok volt ahhoz, hogy ki tudja fizetni. Azaz a sitkeieknek is fontos volt, hogy a falu csinosodjon, ha már ott élnek, és nem akarnak elköltözni. Márpedig a jelek azt mutatják, hogy ez a település egyike azoknak, amelyeknek van jövőjük. A Borostyánkert étterem és panzió kerthelyiségében a falu fiatalsága esténként összegyűlik. Sokan vannak, sokkal többen, mint azt egy hétszáz fős falutól várnánk. Bár közel az osztrák határ, általában megtalálják a munkahelyt a közelben, akár a faluban, akár a hat kilométerre lévő Sárvár valamely vállalkozásánál.
Érdekes módon a másik irányba, Celldömölk felé kevésbé törekszenek, ott egy láthatatlan határ állja az útjukat: a sitkeiek Sárvár vonzáskörzetébe tartoznak, Nagysimonyi és Tokorcs lakói viszont inkább a keleti város felé húznak. Ez a határ azért nem olyan szigorú, a Borostyánkertben is találkozni olyannal, aki Nagysimonyiból jött át egy beszélgetésre. Sőt kicsit messzebbről is. Egy este üzenet fogad, egy ausztrál hölgy érdeklődik, mit tudok a történelemről, ha már ilyen, számukra különleges nevem van. Ausztrál? „Persze. Három ausztrál nő is él Sitkén, van svájci, osztrák, német, minden. De a legfontosabb, hogy az óvoda maximális létszámmal működik a településen, jövőre is harmincan lesznek” – meséli Germán Ervin, a panzió tulajdonosa.
Sitke él, és sokkal több annál, hogy a kápolna miatt legyen híres. Nem kell ahhoz romantikusnak vagy sitkeinek lenni, hogy ennek örüljön az ember. Persze nem is hátrány.