Igaz történet következik a közelmúltból. A helyszín: autópálya-felhajtó az M7-esen, Pest megyében, Siófok felé. A sztráda két sávja zsúfolt, a gyorsítósávon, amelyről ilyenkor nem könnyű besorolni, három személyautó igyekszik eggyel beljebb kerülni. A harmadik, egy alacsony építésű sportkocsi, miután besorolt, visszatér a gyorsítósávba, hogy jobbról előzze az előtte haladókat. Meg is teszi (teljesen szabálytalanul), és már visszaváltana a külső sávba – muszáj is, mert közben elfogy a gyorsítósáv –, amikor egy furgon sorol ki elé. A nagy testű autó, mint a retesz, zárja le az utat a sportkocsi előtt, amelynek nem marad más választása, mint vészfékezni. A sportkocsis hoppon maradt – nem sikerült szabálytalanság árán, erőszakosan előbbre jutnia vagy harminc méterrel –, de ha tovább erőszakoskodik, esetleg két-három autó karambolozik, több ember megsérül, és a balatoni forgalom, szombat reggel lévén, órákig torlódik az M7-esen.
„Csaknem tíz kilométeres torlódás alakult ki három baleset miatt szombat délelőtt az M7-es autópálya Balaton felé vezető oldalán Martonvásárnál, közölte a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság az MTI-vel. Mindhárom baleset az autópálya 30-as kilométerszelvénye környékén történt szombat reggel 9 óra előtt.” A fenti, most szombatihoz hasonló híreket rendszeresen olvashatunk az M7-essel kapcsolatban, hétvégenként szombat reggel a Balatonhoz, vasárnap délután a fővároshoz vezető oldalon. Annyira menetrendszerűen dugul be nyáron a balatoni sztráda, hogy sokan alternatív útvonalakat derítenek fel, ahol némi kerülővel, lassabban, de biztosan célhoz érnek.
Pedig az autópálya feladata éppen a nagyobb gépkocsiforgalom gyors közlekedésének biztosítása több száz vagy akár több ezer kilométeren keresztül is. El is látná, ha a közlekedők fegyelmezetlensége, az „emberi tényező” nem eredményezne a csúcsidőszakban szinte kiszámíthatóan balesetet, ami aztán félórákra működésképtelenné teszi a teljes rendszert. És éppen az autópálya az az úttípus, ahol a leghamarabb jelenhetnek meg az önvezető járművek. Az autópálya egyirányú út, egymás mellett haladnak a sávok, keresztezőforgalom nincs, a ki- és besorolás jól szabályozott. Az autópályán már ma is képesek emberi felügyelettel, de szinte beavatkozás nélkül haladni azok a gépkocsik, amelyeket felszereltek aktív sebességtartóval, aktív sávkövetővel és egyéb vezetéstámogató rendszerekkel.
Áll a sor a sztrádán, hétvégenként gyakran történik baleset
Nem csoda, hogy a kamion- és autóbuszgyártók élen járnak a fejlesztésekben, hiszen az autópályák külső sávjában már ma is szinte összefüggő konvojokban közlekednek a 40 tonnás járművek. A közúti szállítás hatékonyságát nagymértékben növelné, ha az önállóan közlekedőket elektronikus úton mintegy összekapcsolnák, mert úgy lényegesen rövidebb követési távolságot tarthatnának. Az egymás szélárnyékában haladó monstrumok jelentős üzemanyag-megtakarítást, kibocsátáscsökkentést érnének el, nem beszélve a közlekedésbiztonsági előnyökről. Önvezető rendszerekkel felszerelt autóbuszok esetében elkerülhetők lettek volna az olyan tragédiák, mint a magyar diákok balesete Verona mellett, vagy a közelmúltban történt ráfutásos ütközés a német A9-es autópályán Bajorországban.
Az önvezető technológia lenne a megoldás a zsúfolt autósztrádák biztonságos üzemeltetésére a személygépkocsik esetében is.
A fejlesztők arra számítanak, hogy a mesterséges intelligencia kiszűri majd azokat az akciókat, amikor az egyes járművezetők rövid távú előnyökért cserébe veszélyeztetik nemcsak a saját maguk és környezetük testi épségét, de az egész közlekedési csatorna működőképességét is.
