A migránsok befogadásának támogatása mögött üzleti körök érdekei húzódnak, s a motiváció nem más, mint a profitéhség – mondta a Magyar Időknek Boros Imre.
A közgazdász szerint érthető, hogy a vállalatok olcsó munkaerőre vágynak, de a biztonsági kockázatot jelentő muzulmán tömegek betelepítésével szemben léteznek észszerűbb alternatívák is.
Európa déli részein például nagy számban találhatók 18 és 30 év közötti állástalanok – a munkaerőhiánnyal szembesülő fejlettebb országok politikusainak inkább ezt a célcsoportot kellene megcélozniuk, amikor a bevándorlás mellett kampányolnak.
A munkahelyek kihelyezése a perifériaországokba is sokkal európaibb megoldás lenne.
A probléma abból adódik, hogy az unió szegényebb országaiban dolgozók a centrumban megszokotthoz közeli bérszintre vágynak. Legalább olyan fizetést várnak el, mint amilyennel a most 55-60 év körüli szüleik rendelkeztek. Így az alkalmazásukkal elérhető haszon mértéke is kisebb, mint amennyi profitot hozhat az európai bérszínvonalat csak hallomásból ismerő közel-keleti tömegek foglalkoztatása.
Boros Imre szerint ez a magyarázata annak, hogy bizonyos üzleti-politikai erők és a hozzájuk közel álló civil szervezetek, illetve ideológiai körök a társadalmi ellenérzéseket és a közbiztonság romlását figyelmen kívül hagyva inkább az ellenőrizetlen tömegek beáramlást támogatják a dél-kelet-európaiak számára kialakított célzott programok helyett.
– Miközben az EU gazdagabb országaiba érkezők – potenciális motivált és olcsó munkaerőként – egyes cégek szintjén profittöbbletet hozhatnak, a társadalom egészére, az államháztartásokra hatalmas költségeket terhelnek – figyelmeztetett a közgazdász. Egyes becslések szerint csak Németországnak hozzávetőleg 43 milliárd eurójába kerülhet a menekültstátusra jogosultak ellátása (lakhatás, szociális juttatások), képzése és integrációja, illetve a megfelelő iratokkal nem rendelkezők visszatoloncolása.
Továbbá százezres nagyságrendben vannak azok a betelepülők, akik nem folyamodtak menekültstátusért, így személyük, illetve tartózkodási helyük ismeretlen a hatóságok előtt. Ennek az árát is „megfizeti” a társadalom, a kiadásokat viszont ez esetben nehéz lenne felbecsülni; az emberek biztonságérzetének a drámai romlása már önmagában is egy csillagászati tétel.
A fentiek Európa befogadó országaiban a bérek leszorításához vezethetnek, vagyis a munkaerő leértékelődik a haszonkulcsok növelésének a javára. A helyzet – fejtette ki a közgazdász – ahhoz hasonló, mint amikor a vállalatok tömegesen telepítették át gyártási folyamataikat olyan országokba, ahol a környezetszennyezés csökkentésére nem kellett költeniük, vagy olcsóbb volt a munkaerő. – Magyarországot is ez utóbbi szlogennel adták el a külföldnek a korábbi kormányok – emlékeztetett a szakember.
Szerinte azzal, hogy Budapest ellenzi a migránsok importálását, nemcsak biztonságosabb hellyé válhat az ország, de ezen keresztül a bérszínvonal megőrzésére és javítására is lehetőség nyílik. Mint mondta, reális cél, hogy az átlagbérek jó 50 százalékkal emelkedjenek a következő tíz évben, miközben egyes szektorokban, ahol kritikus az elmaradás (például az egészségügyben és a szociális ellátásban) meg is duplázódhatnak.