Átvételi problémákkal küszködnek több fajtacsoportnál a meggyfelvásárlók, ennek pedig elsősorban a termelők isszák meg a levét – mondta a Magyar Időknek Ledó Ferenc, a Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (Fruitveb) elnöke. Mivel a termelők 200 forint feletti áron akarták átadni a termést, a gyárak átütemezték a feldolgozást, részben ebből alakultak ki a feszültségek. Így a gazdálkodóknak 100-120 forintot adnának, és a probléma várhatóan a következő héten is fennáll majd.
A termést viszont nem lehet sokáig tárolni, ugyanis a szüret elején jellemző csapadékosabb időjárás miatt a gyümölcs az átmeneti tárolást sem bírja. Ezért a termelőknek két lehetőségük maradt: vagy elfogadják az elsősorban befőttet előállító feldolgozók ajánlatát, vagy később lémeggyként értékesítik az árujukat, aminek a felvásárlási ára jóval 100 forint alatt van.
Ledó Ferenc kiemelte: azokat a termelőket érinti a probléma, akik nem kötöttek szerződést a felvásárlókkal, kereskedőkkel, mivel arra számítottak, hogy később emelkednek az árak. Ez várhatóan már nem következik be.
A nagyobb áruházláncok szintén alacsony áron veszik át a gyümölcsöt, azonban azok a terelők, akik kézzel szedik a meggyet, és annak jó a minősége, még mindig elérhetnek magasabb árat az étkezési meggy piacán.
A szakember emellett figyelmeztetett a termelési technológia és az ültetvények korszerűsítésének fontosságára. Az önköltségi árat, így a gazdálkodó megélhetését jelentősen befolyásolja a technológia. Lengyelországban ugyanakkora, ám jóval modernebb termőterületen kétszer akkora hozamot lehet elérni, mint nálunk. Az elavultabb technológiával dolgozó gazdálkodók önköltségi ára elérheti a kilónkénti 140-150 forintot is, így nekik nyilvánvalóan elfogadhatatlan a most kínált 100-120 forintos ár. Azok a termelők, akik fejlesztettek az elmúlt 4-5 évben, már 80-90 forintos önköltségi áron dolgoznak, így nekik ezen az árszinten is megéri értékesíteni. Ledó Ferenc ugyanakkor hozzátette: természetesen mindenkinek az a célja, hogy a felvásárlási árak minél magasabb szintet érjenek el, azonban a kiszámíthatóságot csak szerződésekkel lehet garantálni.
A hazai meggytermés 70-80 százalékát dolgozzák fel a külföldi cégek, a termésből főként befőtt készül az üzemekben. A termés kisebb részét a termelők étkezési meggyként értékesítik, amelynek árát a kereslet és a kínálat határozza meg.
A szüret elején is az árakon vitáztak a meggyesek, habár akkor még úgy tűnt, megmaradhatt a 200 forintos ár a szezon végéig. Sokan irreális, 300-350 forintos árakat vártak, amire már a szakmaközi szervezet is azt mondta, hogy nem támogatható. Évről évre előfordul a meggyágazatban az árak körüli vita, a termelői összefogás pedig náluk sem valósult meg. Pedig a legtöbb szakember, valamint a Földművelésügyi Minisztérium és a termelői szervezetek is összefogást sürgetnek az agrárium minden területén, mivel csak így lehet a magyar gazdálkodók piaci pozícióit erősíteni.
A szövetkezeti rendszer létrejötte olyannyira távoli, hogy habár a napokban 94. alkalommal tartották meg a Nemzetközi Szövetkezeti Napot hazánkban, még mindig nem volt szó konkrét elképzelésekről. A szövetkezés segítené a termelés és értékesítés megszervezését, az áru és szolgáltatás útjának lerövidítését, a termelői érdekek képviseletét, az együttes fellépés kereteinek megteremtését, mindezt a jövedelmezőség érdekében. Így nem fordulhatnának elő olyan piaci körülmények, mint jelenleg a meggyeseknél.