Gyakran látni, hogy az utasokért, valamint a jövedelmezőségért folytatott versenyben a diszkont-légitársaságok egymáshoz hasonló megoldásokat alkalmaznak. A Wizz Air sokáig egyedül maradt a piacon azzal a gyakorlattal, hogy már az első gurulós kisbőröndöt is csak pénzért engedte a fedélzetre, aztán utóbb lemondott erről, és alkalmazkodott a többi low-cost cég gyakorlatához.
Most mintha fordított történetet látnánk: a Wizz Air elkezdte követni a Ryanair többek által kritizált gyakorlatát, miszerint pluszpénzt kérnek attól, aki ismerőse, családtagja mellett szeretne ülni. Panaszosunk a közelmúltban egy európai fővárosba repült a házastársával, egyszerre vette meg a két-két jegyet. Az online becsekkolás közeledtével levél érkezett a szolgáltatótól, amelyben udvariasan felhívták a figyelmét, hogy ha többletszolgáltatást vásárol, akkor különféle előnyökhöz juthat, például együtt utazhat azzal, akivel közösen vette a jegyét.
A levél a kukában végezte, de az online becsekkoláskor kiderült, hogy – láss csodát – az egyik jegy „a repülőgép eleje, középső ülőhely”, míg a másik „a repülőgép hátulja, ablak melletti ülőhely”. Mielőtt a légitársaság azzal védekezne, hogy csak így volt szabad szék, olvasónk biztosított róla, a gép nem volt tele, mi több, maga is egy teljesen üres sorban ült, ezért a társa minden további nélkül mellé ülhetett.
Emlékezetes, hogy a teljes légiközlekedési közösség ellenszenvét váltotta ki a Ryanair, amikor elkezdte 3-5 ezer forintos pótdíj fizetésére ösztönözni a kötelékben repülő ügyfeleit. A legismertebb hazai fapados tárgyú blog szerzője egyenesen az utasok elleni „alattomos merényletnek” titulálta a valóban furcsa gyakorlatot. (Érdeklődéssel várjuk, hogy most, amikor a Wizz Air csinálja, szintén megsemmisítő bírálat tárgya lesz-e a szétültetés.)
A minél több utas összezsúfolása a rendelkezésre álló kabintérben – üzleti megfontolásokból – természetesen érthető, azonban ennek is vannak emberiességi határai. A fapados cégek időnként felröppentettek olyan híreket, hogy a még olcsóbb jegyek érdekében állóhelyeket jelölnének ki a fedélzeten. Mindezt sokan tréfának tartották, azonban most úgy tűnik, valóra válhat.
A közeli hetekben Hamburgban megrendezett Aircraft Interiors Expo (AIX) kiállításon mutatta be új, innovatív üléskoncepcióját az olasz Aviointeriors cég. A Skyrider 2.0-t nem is igazán lehet ülésnek nevezni, azon ugyanis az utasok sokkal inkább lovagláshoz vagy kerékpározáshoz hasonló, félig álló testhelyzetben utaznának, mintsem ülnének. Ezzel a berendezéssel a jelenleg széles körben alkalmazott 28-32 hüvelyk (71-81 centiméteres) sortávolságot akár 23 hüvelykre (58 centi) csökkenthetnék a légitársaságok. A gyártó közlése szerint az üzemeltetők így akár 20 százalékkal több utast zsúfolhatnának be ugyanarra a helyre.
A lábtér módszeres csökkentése egyébként a nyolcvanas években kezdődött a repülőkön, azóta törekednek a társaságok rá, hogy az adott légi eszköz minél több utas szállítására legyen képes, természetesen a profit érdekében. Az akkor még 34-35 hüvelykes sortávolság 32-re csökkentését a McDonnell-Douglas egyik vezetője azzal indokolta, hogy az újfajta, kevésbé masszív székeknek köszönhetően így is ugyanakkora marad a lábtér.
Egy szervezet az Egyesült Államokban 1985 óta figyeli a nagy légitársaságaik kabinberendezését, és az adatokból kiderül, hogy az American, a Delta, a United és a Southwest akkoriban még 31-35 hüvelyk körüli sortávolságot kínált, ez mára 30-33-ra módosult. A rövid távú járatoknál a Ryanair, a Wizz Air, az Easyjet, a Norwegian akár 27-29 hüvelykes sortávolságot alkalmaz.