Kína azzal a céllal indította útjára hatalmas, páneurázsiai Egy övezet, egy út nevű kezdeményezését, hogy globális méretekben segítse elő a gazdasági és diplomáciai kapcsolatok felvirágzását.
Az elképzelés sikert arathat, különösen most, hogy a nagyhatalmak fokozott mértékben fordulnak a protekcionizmus felé, ám bizonyos kockázatokat is hordoz magában. Mivel ugyanis az egész program növekvő mértékben (kínai) állami finanszírozással valósulna meg, felmerül a kérdés, hogy mennyire biztonságos belevágni a grandiózus projektbe. Több jelentés is megemlítette a héten, hogy a legnagyobb kínai állami bankok tőkeemelésbe kezdtek a kezdeményezés finanszírozhatósága érdekében.
Nem kis dologról van szó, hiszen a fizikai és digitális infrastruktúra-fejlesztési program több mint 60 országot ölel fel Ázsiában, Európában és Afrikában. Az ország második legnagyobb pénzintézetének számító Kínai Építési Bank legalább 100 milliárd jüan (15 milliárd dollár) értékű tőkére kíván szert tenni bel- és külföldi befektetőktől, és a tőkehajszához csatlakozott a Kínai Bank, a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank, valamint a Kínai Mezőgazdasági Bank – írja a Reuters.
Járókelők Sanghajban. Az Egy övezet, egy út kezdeményezés nyitás a világ felé
Pénzügyi szakértők szerint mindez nem kis kockázatot jelent, hiszen a projekt kudarca esetén több száz milliárd dollárnyi rosszhitel-állomány halmozódhat fel. Ennek hatása viszont nemcsak Kínát hozza kellemetlen helyzetbe, hanem a globális pénzügyi rendszert is. A szerzett tőkét ugyanis a kínai bankok hitelként adják tovább kockázatos országoknak rizikós infrastruktúra-projektjeire. Amennyiben ezeket a projekteket magáncégek jegyzik, nem kell aggódni, mert azok tudják, hogy nekik kell az esetleges sikertelenség következményeit viselni.
Ám ha kormányközi hitelezésről van szó, mint az Egy övezet, egy út kezdeményezés esetében, a sikertelenség semmilyen következménnyel nem jár, mivel egy állami vállalat nem mehet csődbe, ha fizetésképtelenné válik.
Ha pedig sok ilyen cég akad, annak már világméretű pénzügyi konzekvenciái lehetnek. Kína számára pedig, ahol magas az állami tulajdon aránya, az ügy különös meggondolást igényel.
