– Felértékelődni látszik a biztonságos élelmiszer fogalma az európai és a hazai piacon egyaránt. Sokak szerint nem csupán a fogyasztók mindennapjait befolyásoló tényezőről, hanem egyenesen nemzetbiztonsági jelentőségű kérdésről van szó. Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk a jövőben?
– A kábítószer-kereskedelem után ma az élelmiszerrel kapcsolatos visszaélések teszik ki a feketegazdaság legnagyobb szeletét. Kétségtelen tény, hogy az előttünk álló időszak egyik legfontosabb kihívása, hogy milyen eredményességgel tudjuk felvenni a harcot az élelmiszer-hamisítás és a feketekereskedelem ellen.
Amikor 2012-ben létrehoztuk a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (Nébih) és azon belül a Kiemelt Ügyek Igazgatóságát (KÜI), a célunk az volt, hogy visszaszorítsuk a visszaéléseket az ágazatban. A gyors reagálású, országos hatáskörrel rendelkező egység eddig 11 milliárd forintnyi adó, illetve áfaelkerülést akadályozott meg, a felderítési arány pedig megközelíti a 95 százalékot.
Az ellenőrzés hatékonyságát szeretnénk tovább emelni, egyrészt az élelmiszerrendészek jogosítványainak szélesítésével, másrészt minél több, stratégiailag vagy a feketegazdaság elleni küzdelem szempontjából fontos területet szeretnénk központi ellenőrzés alá vonni. Úgy tűnik ugyanis, hogy ez a metódus vezet eredményre.
– A visszaélések feltárásához megfelelő infrastruktúrára van szükség. Az agrárminiszter korábbi nyilatkozata szerint tovább fejlesztenék a Nébih laboratóriumi hálózatát. Pontosan milyen beruházásokra lehet számítani?
– Szerencsére nem arról van szó, hogy a hatóságnak elavult gépekkel és technológiával kell dolgoznia, az elmúlt években igyekeztünk haladni a korral és folyamatosan fejleszteni a berendezéseket. Ezt a következő években is folytatni szeretnénk, amelyhez jelentős segítséget nyújt, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti díj 10 százalékát minden esetben infrastrukturális fejlesztésekre (többek között a laboratóriumok korszerűsítésére) fordítjuk.
Ugyanakkor a leghatékonyabb eredményt akkor tudjuk elérni, ha létrehozunk egy központi laboratóriumot. Ma ugyanis az országban és Budapesten is több helyen vannak különböző egységei a Nébihnek. Ha ezeket egy központba szervezzük, hatékonyabb és gazdaságosabb lehet a minden ellenőrzés és eljárás alapját jelentő laboratóriumi munka.
– Mekkora forrást igényel ez a beruházás?
– Nagyjából nyolcmilliárd forintról lehet szó. Ez a költségigény azonban nem egy év alatt jelentkezik majd, hanem több évre felosztva lesz szükség a forrásra.
– Az infrastrukturális fejlesztés mellett várhatók-e változások a Nébih, illetve azon belül a KÜI feladatkörében?
– A Nébih felügyeli a termőföldtől az asztalig a teljes élelmiszerláncot. Feladatbővülést általában az élet szokott hozni. Mi arra törekszünk, hogy az adott feladatokat mindig magas színvonalon tudjuk ellátni. A hatóság nagyjából 400 ezer regisztrált élelmiszerpiaci szereplő adatait kezeli.
Fontos, hogy olyan informatikai fejlesztéseket tudjunk végrehajtani ebben a ciklusban, amelyek például a feketegazdaság és a feketekereskedelem elleni harcban lehetnek segítségünkre. A hivatal ugyanakkor alkalmas arra is, hogy egy tanúsítási rendszert működtessen. A tervünk az, hogy létrehozunk egy állam által garantált és tanúsított védjegyet, amelynek hátterét a Nébih biztosítja.
– A piacon ma számtalan embléma és védjegy létezik. Mi szükség van egy újabb eredet- vagy minőségjelölésre?
– Ma Magyarországon összesen 47 tanúsító védjegy és 11 ezer olyan megjelölés létezik, amelyet élelmiszereken használnak a gyártók. Ha egy vásárló bemegy a boltba, óriási termékválasztékkal találkozik, az eligazodásban ráadásul a védjegyek sem tudnak segíteni, hiszen olyan sokféle létezik belőlük. Ezen a téren rendet kell tenni.
Mi nem egy újabb védjegyet szeretnénk létrehozni, hanem egy olyan állami rendszert, amely kiválthatja az összes többi minőségi emblémát. Így ha valaki az állami rendszer logóját látja, akkor biztos lehet abban, hogy kiváló minőségű, egészséges és magyar termékkel van dolga. Nem lesz könnyű dolgunk, de minden olyan lépés, amely a vásárlók választását segíti, az élelmiszer-gazdaság és az agrárium dolgát is megkönnyíti.
– A biztonság mellett a minőség is fontos tényező az élelmiszerpiacon. Milyen intézkedések várhatók ezen a területen?
– Egy éve jelent meg a kormány úgynevezett húszpontos akcióterve, amely az élelmiszerek minőségének javítását, a vásárlói tudatosság erősítését és a hatósági munka hatékonyságának növelését tűzte ki célul. Az elmúlt négy évben is nagy hangsúlyt fektettünk az élelmiszer-minőség javítására. Ezt a célt szolgálta a Magyar élelmiszerkönyv szigorítása, a Szupermenta-tesztek vagy a Helyből jobb! program elindítása is.
A kistermelői rendeletnek köszönhetően nagyjából 5000-ről 16 ezerre nőtt a kistermelők száma, ma pedig már mintegy 300 termelői piacon vásárolhatnak az emberek. A húskészítményekkel kapcsolatos élelmiszerkönyvi módosítás igencsak sikeresnek mondható, a megfizethető árkategóriában érzékelhetően javult a termékek minősége. Ez az az út, amin érdemes tovább menni.
– A minőség helyett sokan még mindig a mennyiségre szavaznak, a feleslegesen megvásárolt élelmiszer pedig gyakran a szemétben végzi. Hogyan lehet ezen változtatni?
– Nem hunyhatunk szemet az élelmiszer-pazarlás felett. Ezért is indítottuk el a Maradék nélkül programot, amit a jövőben tovább szeretnénk erősíteni. Az Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) felmérése szerint 1,3 milliárd tonna, vagyis a világon megtermelt élelmiszer egyharmada vész kárba évente.
Magyarország sem jelent kivételt: a Nébih adatai alapján minden lakosra 68 kilogramm kidobott élelmiszer jut egy évben. Azt az ambiciózus célt tűztük ki magunk elé, hogy 2020 végére 8 százalékkal csökkentsük a háztartásokban keletkező, elkerülhető élelmiszer-hulladék mennyiségét. Ez egyébként anyagi megtakarítást is jelent a háztartásoknak amellett, hogy számos környezetvédelmi, humanitárius és gazdasági előnnyel jár.
– Az elmúlt évek egyik legnagyobb hazai sikerének tudható be az élelmiszerek eltérő minőségével kapcsolatos fellépés.
– Valóban óriási eredmény, hogy a visegrádi országokkal közösen fel tudtunk lépni ez ellen a káros jelenség ellen. Egy egységes gazdasági térben nem megengedhető, hogy egyes multinacionális gyártók ugyanazon a néven, ugyanolyan vagy nagyon hasonló csomagolásban más összetételű, más minőségű, sokszor rosszabb termékeket hozzanak forgalomba a közös piac más-más területein.
A múlt év elején, amikor az Európai Bizottság (EB) előtt először felvetettük a problémát, Brüsszel még azt mondta, hogy ez nem olyan ügy, amivel a bizottságnak foglalkoznia kellene. Ősszel azonban már az EB is elismerte, hogy a jelenség valóban létezik, és fel kell lépni ellene.
Zsigó Róbert: Meg kell találnunk azokat a csatornákat, amelyeken keresztül eljuttathatjuk a megfelelő információkat a lakossághoz
Fotó: Kurucz Árpád
– Milyen előrelépést sikerült elérni azóta, hogy Brüsszel elismerte a probléma létezését?
– A beismerést követően megkezdődött a szakmai munka, ez év áprilisában pedig megjelent az az egységes ellenőrzési metódus, amely a gyakorlati kérdésekre ugyan még nem ad iránymutatást, viszont tartalmazza az általános alapelveket, amelyek alapján hamarosan megkezdődhet a vizsgálat az egyes uniós országokban. Reméljük, hogy az ellenőrzés eredményei belátható időn belül megszülethetnek, s hogy valóban változást tudunk elérni ezen a területen.
Halkan jegyzem meg, hogy bár az ügy felvetését követően a gyártók szempontjából jelentős ellenállást tapasztaltunk, az érintett feldolgozók egy része később szép csendben változtatott a gyártási technológiáján és a felhasznált alapanyagokon. Ez azonban csak a siker egyik része. Ezt az ügyet felhasználva ugyanis fel tudtuk hívni a lakosság figyelmét arra, hogy jobban kell figyelniük arra, hogy mi kerül a kosarukba.
– Nem lehet minden vásárló mellé egy Nébih-ellenőrt állítani. Mégis hogyan lehet tudatos választásra nevelni a fogyasztókat?
– Meg kell találnunk azokat a csatornákat, amelyeken keresztül eljuttathatjuk a megfelelő információkat a lakossághoz. Nem véletlen, hogy a Nébih a közösségi médiában ilyen aktív, a vásárlókkal így tudunk a legkönnyebben kapcsolatba kerülni. Ráadásul itt nem csak egyirányú információáramlásról van szó. Fontos, hogy az emberek megosszák velünk a tapasztalataikat.
A Nébih évek óta működtet egy zöldszámot, amelyen keresztül bárki hivatalos bejelentést tehet. Emellett van egy mobilapplikációnk is, amelynek segítségével az észlelt problémát lefényképezve és feltöltve azonnal értesülhetünk a jelenségről, és ki tudjuk vizsgálni az esetet.
– Hány ilyen bejelentés érkezik egy évben?
– A Nébih zöldszámára átlagosan több mint tízezer hívás fut be évente. Ennek 10-15 százaléka általában konkrét bejelentés, a többi általánosabb információkérés. A bejelentések egy része konkrét cégre vonatkozik, amelyekről a vizsgálatot követően kiderül, hogy jogos volt-e a panasz vagy sem.
Emellett számos alkalommal találkozunk úgynevezett közösségi bejelentésekkel is, amikor például egy élelmiszerrel kapcsolatos problémát jelent be valaki. Ezek a jelzések nagyon fontosak, és a vásárlói tudatosságot is javítják.
Az eddig elért legnagyobb eredmény, hogy a vásárlók ismerik és bíznak a hatóság munkájában. Ezt bizonyítja egy nemrég készült felmérés is, amelynek eredményei alapján a magyar emberek az élelmiszer-biztonságot tartják a legfontosabb állam által felügyelt területnek. A lakosság 85 százaléka pedig tudja, hogy ezért a területért itthon a Nébih felel.
