Már egymillió felett jár a válaszok száma, és csak az első három napon félmilliónál is több vélemény érkezett arra a felmérésre, amelyet az Európai Bizottság (EB) indított el a téli-nyári időszámítás, illetve az időzónák kapcsán – közölte a Magyar Idők érdeklődésére az EB magyarországi képviselete.
Egyelőre a válaszok országonkénti eloszlásáról nem tudtak tájékoztatást nyújtani, viszont emlékeztettek arra, hogy a konzultáció az érintettek véleményének begyűjtése érdekében zajlik, és nem szavazás. A végső döntéshez arról, hogy születik-e végül javaslat az ügyben, egyéb véleményeket és tanulmányokat is figyelembe vesz majd a bizottság. Összevetésképpen: az unióban nagyjából 508 millió állampolgár él.
Lapunkhoz is eljuttatott írásában Violeta Bulc közlekedéspolitikáért felelős uniós biztos jelezte: mivel nyugat-keleti irányban az Európai Unió mintegy háromezer kilométer hosszan nyúlik el, szükséges három időzóna alkalmazása. Arról az adott ország önállóan dönt, hogy mely időzónába tartozzon. Az uniós jogban előírt egyetlen követelmény az, hogy minden tagállam alkalmazza a nyári időszámítást – emlékeztetett a biztos.
Violeta Bulc felidézte azt is, hogy a tagállamok többsége a nyári időszámítást illetően hosszú múltra visszatekintő hagyományokkal rendelkezik, amelyek közül sok az első és a második világháború, illetve az 1970-es évekbeli olajválság idejére nyúlik vissza. Az EU 1980-tól fokozatosan, jogszabályok révén egységesítette az óraátállítás gyakorlatát. Így 1996 óta minden európai polgár március utolsó vasárnapján egy órával előre-, október utolsó vasárnapján pedig egy órával visszaállítja az időmérőket.
E rendszer hasznosságáról azonban egyre több kétség merül fel. Az utóbbi hónapokban az Európai Parlament, egyes tagállamok és magánszemélyek is kérték a kérdés újbóli megvizsgálását. Egyértelmű a biztos szerint, hogy az EU-n belüli egységes szabályozást fenn kell tartani: vagy mindannyian átállítjuk az órát évente kétszer, vagy felhagyunk vele. Számos problémához vezetne, ha egyes országok egy adott napon állítanák át az órát, míg mások egy másikon vagy egyáltalán nem is alkalmaznák a nyári időszámítást.
Violeta Bulc jelezte azt is, hogy a bizottság a lehető legtöbb véleményt szeretné összegyűjteni, és korai volna még spekulálni azon, mi történik majd az óraátállítás ügyében.
Két dolog viszont biztos: egyrészt az EB nem egyedül jár el, hiszen a jelenlegi szabályozás megváltoztatásához a tagállami kormányok és az Európai Parlament jóváhagyása szükséges. Másodszor, ha el is törölnénk az óraátállítást, az egyes tagállamok továbbra is szabadon dönthetnek arról, hogy a nyári vagy a téli időszámítást tartják-e meg, más szóval hogy melyik időzónához tartozzanak.
Ez utóbbi lehetőséggel volna érdemes élni sokak szerint – Herman Gábor mérnök számításaira alapozva – úgy, hogy egy időzónával arrébb, többek között Finnországhoz, Romániához, Ukrajnához és a balti államokhoz igazodva, a GMT+2-es időzónához csatlakozna Magyarország. Az ötletgazda, mint azt korábban kifejtette lapunknak, nincs ellenére a nyári és a téli időszámítás váltott alkalmazásának, de úgy gondolja, hogy jóval több napfényes órát nyerhetnénk azzal, ha ezt az eggyel keletebbre fekvő időzónában tennénk.
Számításai szerint abban az időzónában csak a világításon további 132 GWh-t takarítana meg az ország amellett a 120 GWh mellett, amit az óraállítással nyerünk. Ez a 9 százalékos csökkenés több mint 90 ezer tonnával kevesebb szén-dioxid-kibocsátást eredményezne. A mérnök úgy véli, az átállás hosszabb világos estéket, jobb életminőséget is jelentene, a jobb közérzetű munkaerőnek pedig szintén lehet pozitív hatása a nemzetgazdaságra.
A kérdőívet az europa.eu/!xX84qx oldalon lehet kitölteni augusztus 16-ig.