– Az eddigi adatok szerint jelentős a túligénylés az európai uniós gazdaságfejlesztési pályázatokon. Megvalósulni látszik a kormány célja?
– Úgy gondolom, a túligénylés annak a jele, hogy a kormány megfelelően célozta meg ezeknek a pénzeknek a felhasználását. A cél az volt, hogy a 2014–2020-as fejlesztési ciklusban a gazdaságfejlesztésre menjen a felhasználható pénzek hatvan százaléka, szemben az előző időszakkal, amikor mindössze 14 százalékot sikerült ezekre a célokra fordítani. Az eddig kiértékelt pályázatok, lekötött források 57-58 százaléka fordítható technológiai fejlesztésekre. Ez azt mutatja, megvalósul a cél, hogy a vállalkozások modernizálják technológiájukat, ezzel pedig felzárkózzanak a nyugat-európai versenytársakhoz a fejlesztési időszak végére. Tehát a pénzfelhasználás célja várhatóan teljesül.
– Mit jelent ez a felzárkózás? A túligénylés miatt mi lesz azokkal a cégekkel, amelyek lemaradnak az ingyenpénzről?
– Sok magyarországi vállalkozás elavult technológiával dolgozik, aminek eredményeként magasabb az élőmunkaigény, ráadásul a hatékonyság is alacsonyabb, mint a nyugati tagállamokban működő cégeké. A pályázatértékelés során objektív szempontokat vesznek figyelembe, így biztosítva azt, hogy azok nyerjenek, akik valóban hatékonyan tudnak fejlődni. A gazdaság helyzete évek óta lehetővé teszi, hogy az uniós pénzek mellett a kormány fejlesztési keretet biztosítson a vállalkozásoknak, részben visszatérítendő, részben vissza nem térítendő támogatások, vagy alacsony kamatozású kölcsönök formájában. A versenyképesség elősegítése a cél, az eredmények pedig a külkereskedelmi mérlegünkön is látszódnak. A magyar cégek ma már olyan helyekre exportálhatnak, ahol korábban csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem voltak jelen. Nélkülözhetetlen a kivitel, mivel egy tízmilliós országban nem reális, hogy csak a belső kereslet húzza a növekedést.
– Működne a gazdaságunk az EU-s források nélkül?
– Az EU-s források nélkül két, két és fél százalék körül lenne a növekedés, azonban a 2020 utáni időszakra el kell érnünk, hogy a kohéziós támogatások nélkül is elérhető legyen a legalább három százalék feletti GDP-bővülés. Ez nélkülözhetetlen a családtámogatási rendszer, a rezsicsökkentés, valamint az otthonteremtési, adócsökkentési politika fenntartásához. Várhatóan nem szűnik meg a kohéziós politika, de előreláthatólag kevesebb lesz a vissza nem térítendő és több a visszatérítendő támogatás. Emellett ma még nem lehet látni, hogy Nagy-Britannia mint nagy nettó befizető uniós kilépését követően a kiesett pénzeket hogyan pótolja a közösség.
– Hazánk élesen tiltakozik akár a menekültek befogadása, akár a nemzetállami hatáskörök csorbítása ellen. A megítélt támogatásokat nem veszi el tőlünk az unió ezek miatt a vitás kérdések miatt?
– Azok a politikusok, akik korábban a pénzek megvonásával fenyegetőztek, belátták, hogy a lépéssel leginkább saját gazdasági hátországuk ellen cselekednének. A nyugat-európai cégek válság után realizált nyereségének a bázisa ugyanis Közép- és Kelet-Európában van, és ha a térség gazdasági növekedéséből kivonnák ezeket a támogatásokat, azzal az egész unió gazdasági növekedését is befagyasztanák. A nyugati tagállamoknak tehát megéri ezeket a pénzeket befizetni. Az uniós csatlakozásunkkor – 12 másik tagállam mellett – a pénzek segítségével épülhetett ki a térségünkben az az infrastruktúra, amelynek segítségével a nyugati cégek versenyelőnyt szerezhettek. Viszont a gazdagabb tagállamoknak azt is el kell fogadniuk, hogy a keleti országok nem akarnak másodlagos piacokká válni. Ma már a közép-európai térség is komoly érdekérvényesítő erővel rendelkezik, ha pedig a visegrádi négyekre gondolunk, akkor ez mind politikai, mind pedig gazdasági szempontból releváns.
– A nyugati és a keleti tagállamok mentén válik kétsebességessé Európa?
– Komoly kérdés, hogy az Európai Unió egyben marad-e. Két nézetet figyelhetünk meg, az egyik az elsősorban nyugat-európai országokban jellemző globalista felfogás, amelynek célja, hogy a határok elmosódjanak, ezzel a nemzetállami hatáskörök csorbuljanak. A másik nézet, amelyhez a visegrádi országok is tartoznak, az erős nemzetállamok összefogásán alapuló Európai Unió. A V4-ek, kiegészülve Bulgáriával, Horvátországgal, Romániával, vagy a Balti-államokkal, az utóbbi időben egyre inkább felismerik, hogy nemzetállamokként saját érdekérvényesítésük céljából szorosan össze kell fogniuk bizonyos politikai vitákban, például a bevándorlás kérdésében. A V4-ek napjainkban tapasztalható erős összetartására a rendszerváltás óta nem volt példa. Legutóbb a budapesti csúcson láthattuk, ahogy a visegrádiak közösen tárgyaltak az egyiptomi küldöttséggel. A globalista Nyugatnak pedig nem tetszik, hogy az unión belül létrejött egy olyan erő, amely a saját érdekei mellett a közösségen kívül is fel tud lépni, méghozzá egységesen.
– Miért utasítjuk el a globalista irányvonalat az unión belül?
– Nem lehetséges egy ilyen sokszínű közösséget, mint Európa, minden téren egybefogni, ugyanis teljesen más kihívásokkal néznek szembe az emberek Berlinben, mint Budapesten. A nyugati tagállamokban egyre nagyobb kérdés a bevándorlás jelentette biztonsági kockázat, ráadásul gazdasági téren is nagy a különbség, mivel nálunk a rendszerváltás előtti időkben nem tudott végbemenni az a fejlődés, amely Nyugaton a kilencvenes évekre már lezárult. Éppen ezért a nyugati gazdaságok – bár magas szinten, de – stagnálnak, míg a keletiek jóval nagyobb növekedést produkálnak. Ebből is látszik, hogy teljesen eltérő kihívásokkal néz szembe az EU nyugati és keleti fele. Sajnos az Európai Bizottság a szétesést nem fékezi, inkább katalizálja, mivel nem tud kilépni a globalista eszmerendszerből, ezáltal nem hallgatja meg a közösség azon részét, amely nem ért egyet ezzel az iránnyal. A kétsebességes Európa veszélye tehát reális, azonban ebből is profitálhatunk, mivel a visegrádi együttműködésen belül egy 120 millió lakosú tömb összefogása valósulhat meg a Balti-tengertől az Adriáig.
– Hazánknak mi az érdeke?
– Egy olyan erős európai közösség fennmaradása, amely a nemzetállamok kölcsönös tiszteletén alapul.