Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, akkor emlékezhetünk arra, hogy a politikai közbeszédben jelentős szerepet játszott egy szó, ami nem volt más, mint a megszorítás. Ez ugyanakkor nemcsak a szavak szintjén kapott hangsúlyt, hanem a gazdaságpolitikai intézkedésekben is. Az Orbán-kormány 2010-es hatalomváltása után azonban ez is megváltozott. Ma már senki nem beszél megszorításokról. Hogy látja ezt a közgazdász? Ezt kérdeztük Boros Imrétől.
– Az ország eladósodása 1973–74 táján vette kezdetét. Akkor az volt a mese, hogy modernizálni kell a gazdaságot, ezért van szükség a kölcsönökre – magyarázta a szakértő. – Majd 1978–79-re az ország fizetési mérlege egymilliárd dollár mínuszt mutatott. A politika ezt azzal magyarázta, hogy a jólét finanszírozására kell a pénz. Igen ám, de a helyzet tarthatatlanná vált, ezért 1979 júliusában a hírek már arról szóltak, hogy minek az ára emelkedik 20-30 százalékkal. Ekkor azonban a hatalom még kerülte azt a szót, hogy megszorítás. Azt mondták, hogy addig kell nyújtózkodni, amíg a takarónk ér. Valójában azonban kezdetét vette a megszorítások korszaka. Ekkor már a gazdasági növekedéssel is baj volt. Minden év további drágulással kezdődött, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
A közgazdász hangsúlyozta, hogy ez a rendszerváltoztatással sem ért véget, a gazdaságpolitika nem váltott irányt:
– Olyannyira, hogy 1997-ig még mindig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vette fel és menedzselte a kölcsönöket. Miután az MSZP–SZDSZ-kabinet megalakult, egy humbugnak is nevezhető tranzakció keretében adósságcsere mellett határoztak. Ez azt jelentette, hogy húszmilliárd dolláros veszteséget az állam átvett a jegybanktól. Ez azóta is terheli a központi költségvetést, mert a terhet átörökítették a mindenkori kormányokra – ecsetelte a múlt eseményeit Boros Imre. Kiemelte: ezt így nem tehették volna meg, de az eladósodás felelősei megúszták a számonkérést, sőt bankvezérek lettek.
A szakértő szerint 1998 és 2002 között, az első Fidesz-kormány idején elindult egy más típusú gazdaságpolitika, de az csak 2010 után tudott kiteljesedni. – A tapasztalat azt is megmutatta: ha a jobboldali kormány és az MNB vezetése együtt tud működni, akkor jóval nagyobb lépésekkel lehet előre haladni. Ez viszont soha nem működött, ha a balliberális kormány és a jegybanki irányítás fújt egy követ. Mi változott meg lényegében 2010 után? Boros Imre a fegyelmezett gazdálkodást és a jövedelemelosztást emelte ki. Korábban minden előnyt a multinacionális tőke és a bankok élveztek. A megtermelt többletjövedelem nagyobb részét azonban az Orbán-kormány a bevezetett intézkedésekkel itthon tartja. A hasznot Magyarországon költik el, kevesebb pénz tudnak a multik kivinni, ráadásul a közteherviselésből is nagyobb szelettel kell kivenniük a részüket. Mindezek mellett olcsóbb lett az állam finanszírozása, miután csökkent az adósság kamatterhe. – Ez a fordulat hozta azt, hogy a megszorítás már szavak szintjén sincs jelen a közbeszédben – tette ehhez hozzá Boros Imre.
Korábban minden előnyt a multinacionális tőke és a bankok élveztek – mondta Boros Imre
Fotó: Mirkó István
A közgazdász azonban úgy látja, hogy a bankszektor még mindig nem veszi ki a részét a gazdasági növekedés érdemi segítésében. Nem vállalnak kockázatot, ezért nem finanszírozzák a kis- és közepes cégeket. Ezt a hiányt a jegybank próbálja pótolni, ezt segítette a növekedési hitelprogram és teszi majd jövőre az a lépés, amely fix kamatozású hitelhez juttathatja a hazai kis- és középvállalkozásokat.
– A bankok között nincs igazi verseny, sőt ilyen alacsony alapkamat mellett is képesek akár 15 százalékos díjak mellett fogyasztási kölcsönöket nyújtani a lakosságnak. A pénzintézetek nem állnak be a csatasorba, hanem a drága szolgáltatási költségek kiszámlázásával megszedik magukat – mondta a szakértő. Szerinte ezen a jövőben biztosan változtatni kell.
