Az ötezernél kisebb lélekszámú települések népességmegtartó, illetve népességnövelő erejének fokozása az elsődleges célja a Magyar falu programnak, amelyről a kormány nemrég döntött. A program részeként mintegy harmincmilliárd forintot szánnak a „falusi csokra”. A tervek között szerepel a helyi orvosok és védőnők lakhatásának támogatása, óvoda- és bölcsődefejlesztés, a mellékutak felújítása, továbbá kultúrházak, könyvtárak fejlesztése.
Az Összkép.hu minapi elemző cikke szerint a magyarországi falvak – ahol a lakosság harminc százaléka él – összességében életerősek, noha sokszínű világról van szó: ugyanúgy e körbe tartoznak a gazdag agglomerációs települések, mint az elnéptelenedő zsákfalvak. A statisztikai hivatal adatain alapuló írásból kiderül, hogy falun ugyan alacsonyabb az egy főre jutó átlagjövedelem, de az élet is olcsóbb, a falusiak jövedelmi elvárása pedig szerényebb, mint a városlakóké. Utazásra és vendéglátóipari szolgáltatásokra, szórakozásra, kultúrára és sportra keveset költenek, aminek oka nemcsak a kisebb jövedelmekben keresendő, hanem abban is, hogy ezekért általában sokat kell utazni, miközben a helyi események többnyire ingyenesek, így nem jelennek meg a kiadásoknál. Az időmérleg-vizsgálat tanúsága szerint a falusiak a háztartásuk ellátására több időt fordítanak, és több pénzt költenek a karbantartáshoz szükséges anyagokra.
Mivel tipikusnak mondható a kertes családi ház, a tér is sokkal nagyobb: az átlag falusi háztartás 92 négyzetméteren, három szobában él. A cikk szerint a házak harmada ugyanakkor nincs bekötve a gázhálózatba, tizenegyből egy lakásban nincs folyóvizes vécé, a háztartások hét százalékában nincs folyóvíz.
Az adatok időbeli változása a cikk szerint azt mutatja, hogy a magyar falu nem sorvad. Nem lehet elöregedésről beszélni: a községekben több a gyerek és kevesebb a nyugdíjas, mint a nagyobb településeken. 2017-ben 184 ezerrel több volt a kereső a kistelepüléseken, mint 2011-ben, és bármily meglepő, de a jövedelmek a községekben nagyobb arányban nőttek, mint a városokban. Ez egyszerre köszönhető a közfoglalkoztatásnak és annak, hogy egyre távolabbi településekről csábítják dolgozni az embereket, egyre nagyobb fizetésért.
A munkanélküliek aránya viszont még mindig a községekben a legmagasabb, és a falun élők száma ugyanúgy csökken valamelyest, mint a Budapesten kívüli városokban.