Az ismeretlentől való félelmet és magának a változásnak a tényét egyes gyártóknak és alkalmazottaknak elsőre valóban nehéz lehet elfogadniuk. Azonban a robotok új generációja, az együttműködő robotok („kobotok”) eloszlatják ezeket a félelmeket. A nagy autógyártó vállalatok által használt robotikai megoldások nagyban különböznek az egyéb feladatok automatizálására használt, más gyárakban alkalmazott robotokétól. Nem jellemző azonban, hogy az emberek pontosan tisztában lennének azzal, mi a kettő közti különbség, eltekintve a kinézetüktől. Jelentős eltérés van a gépek kapacitási, biztonsági és programozási jellemzői között, amelyeket ismernie és értenie kell annak, aki a gyártási folyamatainak automatizálásában gondolkodik.
A legegyszerűbb módja annak, hogy átlássuk, mi a különbség a kobotok és az ipari robotok között az, ha megértjük, hogy a kobotokat arra tervezték, hogy az emberi munkatársakkal együtt dolgozzanak, amíg az ipari robotokat arra, hogy az emberek helyett dolgozzanak – mutatnak rá a Universal Robots robotfejlesztő cég szakértői.
Fontos a méret
A legszembetűnőbb különbség a méret. Amíg a hagyományos robotok nagy méretűek és rengeteg helyet foglalnak el, a kobot kompakt és kis helyen is elfér. A hagyományos ipari robotok többnyire nehezek is (súlyuk ötven kilogrammnál kezdődik), és csak rögzítve működnek: miután beszerelték őket, sem újraprogramozni, sem egy másik feladathoz áthelyezni nem egyszerű őket. Ezzel szemben a kobotok könnyűek (kevesebb mint 29 kilósak) és kisebbek, mint a hagyományos robotok. Könnyedén áthelyezhetők és új feladat adható nekik: egy gyári munkás játszva újraprogramozhatja őket a robotkar kívánt felületen mozgatásával. A kobotok egyik nagy előnye, hogy beépített biztonsági funkcióik vannak, így nincs szükség semmiféle védőkerítésre. Az együttműködő robotok leállnak, amikor akadályt észlelnek, ami lehet például egy emberi kar is. A hagyományos robotok ilyet nem tudnak, vigyázzon, aki a közelükbe megy.
A kobotok telepítési ideje mindössze töredéke annak, amennyit egy hagyományos robot igényelne, amelyek esetében, noha az elsőt kevesebb mint egy nap alatt hozzá lehet adni a gyártási folyamathoz, egy másodikat már sokkal nehezebb integrálni, ami gyakran költségesebb, mint maga a robot.
Ahogyan a kobotok átveszik a monoton, valamint a veszélyes munkákat, az alkalmazottak olyan feladatokra koncentrálhatnak, amelyek több kreativitást és komplexitást igényelnek, így több értéket tudnak teremteni a vállalatoknak.
Közösségi oldalak
Jobban kell tartani viszont egy másfajta robottól (szakmai szlenggel: bottól), amelyek nem fizikai valójukban, hanem szoftveresen tolakodnak be az életünkbe, elárasztva például a közösségi csatornákat. A problémát először az Egyesült Államokban észlelték a Twitteren, ahol sok százezer, első ránézésre jogszerűen használt és látszólag valós személyekhez tartozó fiók volt regisztrálva a rendszerbe. A Sophos kiberbiztonsági cég szerint a robotok tevékenysége azonban nem merül ki a Twitteren; minden jelentősebb közösségi médiaplatformon kezdenek problémává válni – főként a Facebookon és az Instagramon –, szinte bármelyik országról és nyelvről legyen szó. A botokat/robotokat, azaz automatizált fiókokat hatalmas mennyiségben hozzák létre, általában azért, hogy valamilyen politikai nézetet támogassanak rajtuk keresztül.
Takarítógép végzi a munkáját egy szingapúri rendezvényközpontban
Fotós: Reuters
Rengeteg vádló vélemény látott napvilágot, amely szerint az angolul beszélő Twitter-közösség botokkal árasztotta el a platformot olyan államokból, mint például Oroszország, hogy támogassák az Egyesült Királyságban a brexitet, vagy népszerűsítsék, esetleg rágalmazzák az Egyesült Államok elnökválasztásának résztvevőit. Ezek a robotok egyszerűen küldhetők harcba és rendkívül hatásos propagandaeszközök, amelyeken keresztül remekül lehet formálni vagy éppen megosztani a közvéleményt. És nem is kis számban felbukkanó problémáról van szó: egy tanulmány becslései szerint tavaly a Twitter-felhasználók összességének 15 százaléka – körülbelül harmincmillió – ilyen bot volt.
Legyünk körültekintők!
De miről ismerhetjük fel, hogy robottal beszélgetünk? Valószínűleg minden olyan fiók robot, amely az alapértelmezett rendszer által adott profilképet használja, és a nickje egy név, amelyet egy csomó véletlenszerű szám követ. Még egy eredetinek tűnő kép is félrevezető lehet. Sok robot közösségi médiából származó publikus profilokból szerez képeket, vagy akár stockfotókat használ fel ahhoz, hogy a profilképének autentikus jelleget adjon. A robotok által bevetett legújabb trükk a profilleírások generálása (a név alatt szereplő ismertető szöveg), amelyet véletlenszerűen kiválasztott főnevekből és jelzőkből állítanak össze, hogy a profil hitelesebbnek tűnjön. Ha a leírás összefüggéstelennek és érthetetlennek tűnik (például a képen egy bikinis fiatal nő szerepel, miközben a szöveg szerint nagypapa), az gyanús. Amennyiben egy fióknál azt állítják, hogy valamelyik befolyásosabb politikust vagy hírességet képviseli, érdemes ellenőrizni, hogy nem csalóról van-e szó. Egy kék „hitelesített felhasználó” pipa található azoknál a Twitter-fiókoknál, amelyekről bebizonyították, hogy valóban annak a tulajdonában állnak, akit képviselnek.
Ez a jelzés nem szerepel minden hivatalos fióknál, de ha lehet, ellenőrizzük.
