Így, ebben a mondatban foglalható össze annak a legújabb jelentésnek a lényege, amely a napokban látott napvilágot az uniós kvótaügyben. A megállapítás elgondolkodtató és mindenképpen érdekes. Érdekes, mert az elmúlt időszakban arról volt szó, hogy a Nyugat tudja, mi az a szolidaritás.
Arról is sok szó esett, hogy a Nyugat érti és megérti a nemzetközi folyamatokat, a legfontosabb tényezők között tartja nyilván az emberi jogokat, ráadásul fékből és ellensúlyból is bőven van a szóban forgó államokban. Különös indokként szakmai hozzászólók azt is gyakorta hangoztatták, hogy az Ázsiából és Afrikából érkező személyek egyszerre jelenthetnek megoldást a kontinens munkaerőgondjaira és az egyre súlyosabbá váló demográfiai nehézségekre.
A sok szó, a sok beszéd alapján bárki azt gondolhatta, hogy a Nyugat maradéktalanul végrehajtja majd a kvótaszabályokat, ehhez képest a számsorok egészen másról árulkodnak. Az adatok eközben elgondolkodtatóak is, a Nyugat ugyanis nagy erőket mozgósít azért, hogy a keleti tagállamok csendben, egyetlen szó nélkül teljesítsék az előírást – azt az előírást, amely a jelek szerint a Nyugatnak egyáltalán nem tetszik. Csak remélni lehet, hogy nem képmutatás és sanda szándék húzódik meg e kétségbeejtően ellentmondásos viselkedés mögött.