Sokkal fontosabb az államadósság csökkenésénél, hogy az ország külső adóssága mérséklődik Magyarországon, ez ugyanis a sérülékenység igazi fokmérője – vélekedett a Magyar Időknek Lóránt Károly közgazdász. Görögországot sem pusztán a magas államháztartási adóssága taszította a csőd szélére, a problémákat sokkal inkább az okozta, hogy Athén a külföld felé adósodott el, s a finanszírozók egy adott pillanatban elfordultak tőle. Ilyesmi nem történhet meg egy olyan országban, amelynek állampapírjait belföldiek vásárolják fel – emlékeztetett a szakember.
Magyarország külső adósságának nagyjából a harmadát az állam külföld felé fennálló tartozásai teszik ki. Az országhatárokon kívülről érkező befektetők súlyának csökkentése az államadósság finanszírozásában 2010 óta a gazdaságpolitika egyik sarokpontja – jegyezte meg a közgazdász, aki nagyon helyesnek tartja ezt a célkitűzést. Az állampapír-vásárlás belföldi ösztönzésének köszönhetően mára sikerült 50 százalék alá szorítani az arányt, s további javulások várhatók ezen a téren.
Az állam külső adósságához a lakosság és a vállalatok devizahiteleit is hozzá kell adni, hogy az ország teljes külső adósságát láthassuk. Ennek értéke meghaladta a 116 milliárd eurót 2015 harmadik negyedévére (ez a legfrissebb hivatalos adat), miközben 2010-ben még 144 milliárd felett volt az érték. A külső adósságot évek óta fokozatosan csökkenti a folyó fizetési mérleg többlete, pontosabban az export importot meghaladó mértéke. A mutatón sokat javított a devizahitelek magyarországi kivezetése is, amelynek finanszírozására a jegybank hozzávetőleg 10 milliárd eurót költött devizatartalékából 2014-ben.
Ami az államháztartás adósságának csökkentését illeti, Lóránt Károly szerint jelenleg nem az a kérdés, hogy a csökkenő tendencia folytatható-e. Ameddig gazdasági növekedés van, azt kell mérlegelni, hogy milyen ütemben érdemes lefaragni a mutatóból. A szakember szerint nem szabad túlzottan siettetni a folyamatot, helyette – miután a körülmények jelenleg ezt lehetővé teszik – bizonyos forráshiányos területeken (például egészségügy, oktatás) növelni lehetne az államháztartás ráfordításait. Ezzel együtt persze az adósságcsökkentés pályájáról, elsősorban a külső adósság mérsékléséről, semmiképpen sem szabad letérni, hiszen ez makrogazdasági szempontból nagy stabilitást ad az országnak – figyelmeztetett a közgazdász.
A mai magas magyar adósság két nagyobb hullámban alakult ki, amelyekben az a közös, hogy mindkét alkalommal előre lehetett látni a következményeket, mégsem akadályozta meg senki a hitelfelvételt – húzta alá Lóránt Károly. Szerinte a fő különbség a 70-es évek olajválsága nyomán történt eladósodás és a szocialista kormányzás idején megvalósult adósságnövekedés között pedig az, hogy a rendszerváltás előtt az árfolyamveszteség okozta a külkereskedelmi mérleg romlásán keresztül a mutató elszállását, míg 2002–2008-ban gyakorlatilag a fogyasztást, illetve a lakáscélú felhalmozást finanszírozták a külföldiek. A szakember arra is kitért, hogy ma már nemzetközi szinten is elismeréssel beszélnek az elmúlt hat év magyar gazdaságpolitikájáról, amelynek köszönhetően sikerült GDP-arányosan az államháztartás adósságát 80-ról 75 százalék közelébe csökkenteni, miközben a külső adósság 146 százalékról 116-ra csökkent.